Várnai Zseni Őszi Napfény
Most meg-megállok s felfohászkodom; -O Istenem, kicsit még el ne hagyj! Oly sokszor vert, legyen miénk a fény, hadd üljön meg, mint szentek glóriája. Adunk nekik szárnyat, hogy elrepülhessenek. Ez az, amit szüntelen kutat a tudomány, e földi szomjúság, és egyre tágul előttünk a világ... már mérhetetlen távokba vész... se vé az egész! Időnk oly gyorsan el pereg, egy perc csupán az élet... de ez a perc lehet csodás. Igaz, kicsit fáradt vagyok, acélkerék is megkopik, hogyha szüntelen csak forog. Az én kedvenc versem egyike: Várnai Zseni: Csendes éj…. Ezúttal innen jelentkezünk élő, napindító műsorunkkal, és egészen 9 óráig számítunk a figyelmükre" – konferálta fel a keddi adás helyszínét és főszereplőjét nem sokkal hét után Klement Zoltán, a nóta- és operettkedvelők kedvenc közszolgálati rádiójának műsorvezetője. Varnai zseni szolgalj szivem. Biztosan mindenkinek van egy kedvenc verse, amit szeretne elmondani, de nincs rá lehetősége, nincs hallgatósága. Átfogta csöppnyi testét melegen, vergődött, karmolt és az átkozott. Az angyalok karába én már nem juthatok, oly testetlen szelíd és oly tiszta nem vagyok, kutyák között vonítani, kutyáknak meghagyom, erős, fekete isten, te légy a karnagyom.
Várnai Zseni Szolgálj Szívem Url
Ruhát, cipőt, s nem kéne küzdeni. És így nehéz szívvel ébredünk, Hogy tovább éljük rohanó életünk. Most készülünk a döntő, nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítnak önnön véreidre, Ne lőj fiam, mert én is ott leszek! Varnai zseni szolgálj szívem. Szülőanyjától kap egy levelet, Mely lázít, gyújt, vérbeborít: Anyánk a fény. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca.
Varnai Zseni Szolgálj Szívem
Mért sír a gyermek mikor köldökét. Ám a madár szavaim nem hallotta, S csak repült egyre messzebb a távolba. Fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. Még harcok dúlnak lángban ég. Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik. Várnai zseni őszi napfény. Életre keltél, mint a márvány. Hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: elértelek! S ki ott él: valami régi nyárnak. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Mindenki egy-egy szál aranynárcisszal a kezében elindultunk a Méltóság Mezején és elhelyeztük a virágokat az Otthon kegyeleti helyén. Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ, Vigyázzatok! A jelszavadat elküldtük a megadott email címre. Öleljen, örüljön, míg él, az ember!
Varnai Zseni Szolgalj Szivem
Mert szenvedéssel kezdi életét, mikor el hagyja meleg rejtekét. Csak dúdolok, tudod, csak játszom, Nem veszem komolyan, aztán mégis, mert komédia az egész világ. Remélni, hogy ma öröm ér, ne rontsd el örömöm... Mi legyen az? Parazsat loptam a nagy kondér alól, a kondérban forrt, fortyogott a lé, egy roppant kéz kavarta, sózta, mérte. Szívem könyűvel fut tele: Ki e sorok fölé hajolt, Sötéthajú fiúcska volt.. Sötéthajú, fényes szemű, Pirosképű hajnalderű -. Fagyos a föld ami betakar, a mélybe zár, hangtalan. Várnai Zseni Szolgálj szívem. Gyűjts újakat, hisz az mind drága kincs, ki haldoklik, annak holnapja nincs. Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú. Sikoltani tud-e, ha kínok-kínja ég, Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek, Ha zúg fölötte vészes förgeteg? Gondoltam megosztom veletek is! Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Tudod, elkerüli majd a veszély.
Az ízletes vacsora elfogyasztása után élőzene kíséretében lehetőség volt táncolni. Vagy egy rabnép láncát letépte. Bekentem arcom, szemem, homlokom, karom, kezem, a keblem és a vállam. Adj még Uram időt, hogy vágyott álmaim. Idegen lányt alkottál, hiú önkívületben.