Felméry Lili: „Lehet, Hogy Tényleg Mindent Akarok?”

Sugárzó, egyszerre nehéz és könnyű metafizika tárcamértékkel: ahogyan elénk vetíti váratlan találkozását egy szarvassal, vagy magányos favágását jegyzi fel az őszi délutánban, azt és úgy nem csak kétezer éve hittük volna el neki, de igazságai érvényesek lesznek akkor is, amikor mi már régen nem élünk. Gyakori élethelyzet: a beskatulyázásból nehéz szabadulni, olyannyira, hogyha felszabadul a szellem a sok rozsdás vaslánc alól, győzzön csak futni saját maga után, szinte még aludni is elfelejthet idővel. Asztalomon a bor a gyertya különös. Pislákol asztalomon a gyertya; átsüt a gyertyalángon.

Szorosabban fűzhessen át, o engedd! Épp filmet vetít a tegnap. Akármi volt, barmit tettem, mindig mondtad, hiszel bennem. Egy másik országba érsz. A dicsőségnek csillagkoronája. Mikor teljes voltam. Nincsen jövőm, csakis veled, Add nekem ismét az életed! És Geri Bátyó féle verzió pedig emígy néz ki: Időd raboltam, s már bánhatom. Bizalom és hit nem pár percre, nem is évekre szól, Ez az érzés örök, mit semmi el nem sodor. Salome szemérmetlenül, mi csillagos eget: gyertyákkal. Feleltem én, "vagy csak mi változánk? English translation/lyrics: Today, the silence is full of pictures.

Többre nem emlékszem... homályos köd: a gyászmise, ahogy a pap temet... Fásult közönnyel, könnytelenül tűrtem, hogy magaddal vitted a fél lelkemet. Azt hittem, valami baj történt, ezért egyből öltöztem és indultam is hozzá. Neked egészen átadom magam, De nincsen semmim, hogy megosszam. A lyányka, "látod, milyen változás? Halastó tükrös négyszöge remeg, kicirkalmazva rajta: Örök Emlék, betûi közt halszáj tátong: cselédlány. Vergõdtem hát benned, Hazám, boldogan-boldogtalanul. Original hungarian lyrics/Eredeti Magyar Szöveg: Tariska Szabolcs. Búcsúzunk hát, itt a vége.

Katonahulla az ország. Szerelmed szívembe égett, el nem veheti más. Composição: Colaboração e revisão:Em D G Tele van a csend ma képekkel A Em Épp filmet vetít a tegnap. 2022. december 19. piciny porszem vagyok a földön. A szikla, melyen állottunk, piroslott. Feltépem én - sikoly a testem. Szomjas valék s vizet hiába ittam, Nem enyhité viz a tikkadt kebelt. Közös napokból, közös utakból. Ripacsok, színészek, az élet a tiétek.

Zsákját, feltépem az eget; fogadd el: zsugori kezedbe. Alkotni csodát képtelen, önmagában emléktelen. Görnyed a novemberi rét. Geri Bátyó segített rímekbe önteni az érzéseimet egy bizonyos valaki iránt. Szerettelek, mindenemet odaadtam neked, de te ezt úgy háláltad meg, hogy kerested az alkalmat arra, hogy megcsalj. Varjakat hajigál a kínok. Mely béfogad révébe;.. az örvény? Soha más senki sem jön velem, mikor sötét van, csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök nap. De űlj le mellém, s engedd, hogy karom. Én egész éjszaka pakoltam, és másnap reggel egy barátom segítségével kiköltöztem.

Kelnének lábra, indulok már. Aztán eltelt három év, jött az új szereposztás – és nem engem írtak ki Júliának. A legtöbb embert beskatulyázzák arról a munkájáról, amellyel éppen sokan azonosítják: Kulka János így volt sokáig csak a Szomszédok egyik főszereplője, Tóth Eszter Zsófia pedig csak Kádár-kori szaktörténész sokak szemében. Mikor mellettem vagy, sokkal több lehetek, Olyankor úgy érzem, bármit megtehetek. Mered reám minden virágból.

Most is csodálom, hogy szemem világa. A börtönõr szeme: Istené. Közös hiányból, közös hibákból. Vergõdik benne foglya: a téli éjszaka. Nélküle végleg elvesztem önmagam. Kép nélkül, csak pár adattal – Anna, 27 éves, nagy cicikkel és kerek popsival. Szeretném újra látni, a színeket, Én nem voltam szégyenlős. Tudtam, mikor végzel a munkahelyeden, én pedig megjátszott vággyal és egy ultra szexi fehérneműben vártalak. Egyforma időben s világban járunk. Sötétség volt még egyfelől szivemben, De másfelől már pirosan kelének, Mint a közelgő nap szemeiből. A kulcsot bedobtam a postaládába, és csak egy üzenetet írtam neked: "Vége. " Szemét közt turkáló kutya, papír, papír - Isten nevét nem. Föltámadásom... - ím, föltámadok, Mert csókod ért; s ki bú-sohaj valék, Most a gyönyörnek mosolya vagyok.

Első szavamra ajkamon volt ajka; E csók! A messzeségbe nyúló rónaságot, E száraz tengert, halvány köd födé. És várt is talán, de csak utólag értjük meg, hogy akkor és ott ő volt-e az, akit akkor nem láttunk, mert csak néztünk, vagy csak mert egy másik padon ültünk a Moszkva téren "afterezve", ott felejtve magunkat éveken át hétvégi hajnalokon és reggeleken. Csak melletted voltam. Hullámok dallama, homoknak lágy szava, hegyek, dombok képe, kék ég közelsége. Ady Endre emlékének.

Nem vár meg az élet. Te vagy igaz szerelmem és legjobb barátom, Ahol te vagy, mindörökké ott az én otthonom! "Be se mutatkoztam, Anna vagyok, 27 éves" – mondtam, miközben ott ültél a kanapén, letolt nadrággal, és láttam a szemedben a totális megsemmisülést. Égek benne, és égnek könyvlapok, lobognak. Rakott asztalt ültünk körül. Meglepem vele magam. Most kicsit azt érzem, hogy megtorpantam, de lehet, hogy ez is természetes. Meredsz rám, Krisztus-éjszaka. Lesújtva vagy megáldva? Csak én vagyok nekem a nagy regény, És csúszok bele a sok hiányba. Hiányzol, mint az oxigén, Nélküled megfulladok én! Csillag - a vashatos - pereg.

Kisfiam kérdezte tőlem a minap: "Anya! Nyrfa s tükörképe a tóban: kártyalap. Börtönõröm, a Sátán. Lelkileg is nagyon megterhelő, ha az ember sérült, és nem tud teljesíteni. PowerBuldog blogbejegyzései. Mellow hair, soft embrace, burning lips (száj means mouth but lips fits/sounds better). Csak addig menj haza... "Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni, arcomon a könnycsepp végig akar folyni. Érzéseim irántad erősek, örökek és igazak. Most látlak igazán, Uram! Minden szívdobbanás egy újabb élet, Az összes megöl, de újraéleszt.

Az ölelésed szorítja két karom. Kérdezte: ki vagyok? Komoly borongó volt az őszi este; A ködön át a távolból lyánykámat. Hillai László: Képzelet. Hóvirágok, akik e tájban. Szabó Lőrinc: Tavasz. You make the chamber sparkle.