Őrült Nők Ketrece Átrium
Az Átriumban olyan jelentős színészek játszottak, mint Hernádi Judit, Stohl András, Bereczki Zoltán vagy Hevér Gábor. Minthogy Alföldi tevékenysége első rendezése óta érdekes számomra, sőt mi több, előadásai számos esetben (a blog indításon túl) a magánéletemben meghozott döntéseimre is erősen hatottak, így ez esetben is fokozott várakozással néztem az előadás elé, bár a musical műfaját egyáltalán nem kedvelem, azaz itt rögtön le kell szögezni: ennek a darabnak nem én vagyok az elsődleges célközönsége. Ahelyett, hogy most a "muszáj kényszerének" fognám fel a helyzetet (saját játékszabályaim alapján minden megtekintett előadásról írok valamit), élvezem a "a lehetőség örömét", hogy az évad vége után még van valami, amiről beszámolhatok. Amelyet június 27-én mutat be a színhá Őrült Nők Ketrece, átrium, casting, tánc, musical. Bezárják az Átrium Színházat: hiába Hernádi, Stohl vagy Bereczki sikerdarabjai, csak a csoda mentheti meg őket. Tegnapelőtt még játszottunk, most pedig teljesen bizonytalan a jövő.
- Őrlt nők ketrece átrium
- Őrült nők ketrece jegyvásárlás
- Őrült nők ketrece atrium hotel
- Őrült nők ketrece átrium filmszínház
Őrlt Nők Ketrece Átrium
Jerry Herman és Harvey Fierstein musicalje Jean Poiret filmen és színházban is világsikert aratott színdarabjából készült, és mind 1983-as bemutatója, mind 2004-es és 2010-es felújítása több Tony-díjat – és számtalan egyéb elismerést – kapott. Ráadásul az Átrium hűtése nem megoldott – vagy csak ma este nem volt az – és a zsúfolásig megtöltött nézőtéren nem feltétlenül élvezetes az előadás minden perce. Stohlt idén a Bányavirágban, a Dantonban és az Illatszertárban néztem. A másság elfogadására biztat, bár kötve hiszem, hogy azt a közönséget, amelyik beül az előadásra, meg kellene győznie. Az előadás végére az Őrült Nők Ketrece nevű mulató kissé idegenből otthonossá változik, olyanná, mint valami szerencsésebb nyugat-európai ország, ahol mindenki úgy él, ahogy akar, és eközben nem piszkálják folyamatosan.
Erre ráöntenek egy kanna benzint, meggyújtják, és azt mondják neki: most már tényleg az vagy! " Az egyik néző megszegte a színháztermi fotózási tilalmat, mire a színház ügyeletese az előadás után felszólította őt az engedély nélkül készült felvételek törlésére. Nemcsak arról van szó, hogy túl szájbarágós – persze, az ilyen emberek a valóságtól teljesen elrugaszkodott értékrendet kérnek számon környezetüktől, tehát valahol ők sem egészen valóságosak, s így Mihályfi alakítása részét képezi a rendezői koncepciónak. Pláne akkor, ha egy olyan előadásról van szó, mint Az Őrült Nők Ketrece, ami elsősorban a közönség a priori érzékenységét célozza meg, amikor nagyon aprólékosan mutatja fel a család, a szerelem és a házasság ismerős jeleneteit. Ez is érdemi segítség, és hálásak vagyunk érte, de a színház működéséhez évi kétszázmillió forintra van szükség – sóhajtott a színház vezetője. Töredelmesen bevallom, megszántam a szerencsétlen pasast, ahogy meg szoktam szánni Shylockot is A velencei kalmár végé ez volt a cél, akkor minden rendben. Alföldi maximumra járatja a transzvesztitákról kialakult sztereotípiákat: visítozó, hisztiző férfitánckar, szopós-buzis poénok, és a nyakamat rá, hogy az előadás költségvetésének tetemes része kis, flitteres bugyikra ment el. Pokorny Lia és Bereczki Zoltán a Pillanatfelvételben. Persze mint minden jó musical végén, benne is megszületik a belátás, hogy aztán kiálljon amellett, ami mellett ki kell. De nem csak Kerényi Imrének ám, hanem mindazoknak, akik minimális empatikus készséggel sem rendelkeznek ahhoz, hogy mások helyzetébe képzeljék magukat egy percre. Az Átriumban egyébként június végén mutatnak be egy újabb musicalt, amelyhez szintén Alföldi neve fűződik, de most nem rendezőként, hanem színészként. Nem kétlem, hogy akik a musicalt szeretik, azoknak a látvány mégis elengedhetetlen és nem feltétlenül az apró nüanszokra vevők. Tegnap este tartották Az Őrült Nők Ketrece 250. előadását a budapesti Átrium-Film-Színházban.
Őrült Nők Ketrece Jegyvásárlás
A nézők nem így döntöttek, nekik fontos. A főváros kulturális életének egyik meghatározó színháza becsukja kapuit. "Megy az ugandai fiú az utcán, ahol megkérdezik tőle: te meleg vagy? Miután csakis és kizárólag kellemes tapasztalataim vannak ezekről az együtt töltött napokról, estékről, nekem például nem kellett ez az előadás ahhoz, hogy a véleményemet formálja. Így nem világos az sem, hogy az Anne-t játszó Csobot Adél miért mondja neki az előadás végén, hogy "én azért szeretlek, apa", mert teljesen megmagyarázhatatlan, hogy egy üvöltöző gyurmafigurát hogyan lehet szeretni. Az Őrült Nők Ketrece egyébként nem egy nagy, fejtörős bonyodalom: a műfaj sem alkalmas nagyon rá, és láthatólag a rendezői szándék is az volt, hogy kristálytiszta, félreérthetetlen üzenetet fogalmazzon meg.
Kevesebb többnek hatott volna. Az Őrült Nők Ketrecében nyilatkozataihoz híven valóban beszél a hitről, a szeretetről és a reményről is. Az előadásban mindössze nyolc táncos lép fel, akik Gergye Krisztián koreográfiáját valósítják meg. Mihályfi Balázs a merev képviselő szerepében csak a darab végén léphet színre.
Őrült Nők Ketrece Atrium Hotel
Talán szerencsésebb lett volna, ha a jobbikos képviselőt alakító Mihályfi Balázs kicsit kevésbé játszott volna groteszk figurát. Egy megrázó emberi sorsot látunk, a primadonna csillogása mögé rejtett bizonytalanságot és kétségeket. De most vissza az előadáshoz: A színházi üzem sajátossága, hogy nagyjából célszerű egy évre előre tervezni, emiatt feltehetően ki volt már tűzve ez a bemutató az ősz folyamán, ha nem korábban. Az Ázsia Expressz folytatásáról van szó. A jelenetet nagy csend követi, valamiért senki nem nevet, erre Zaza azt mondja: "ez pontosan így történt. " Mihályfi Balázs, Csobot Adél. Pedig muszáj lett volna legalább egy félórányit rövidíteni, voltak benne üresjáratok. Ráadás digitális kuponok és nyereményjáték a március-áprilisi GLAMOUR-ban! Ezzel magyarázható, hogy nem rendelkeztem semmifajta előismerettel, nem zavart meg más előadás emlékképe, nem volt mihez viszonyítanom. Hivatalos tájékoztatást nem kaptunk arról, mi az oka annak, hogy nem született döntés november óta, vagy hogy miért ne lenne akkora támogatásra méltó az Átrium, mint bármelyik másik magánszínház. Fényképes szakmai önéletrajzzal jelentkezni lehet a címen. A színész már főiskolás korában is nyilvánvalóvá tette, hogy vállán tud vinni egy egész előadást is, de hatásos kis karakter szerepben ugyanúgy. Emiatt kihagyhatatlannak ítélem a megtekintést, mert élmény látni, amikor egy színész kap egy nagy esélyt és jól ki is tudja használni.
Most ugyan direktben nem mondták be, hogy a "buzilobbi bemutatja", de ennek ellenére is érződött, hogy Alföldi a művészet eszközeivel erre válaszol. A művészek nem a színház alkalmazottai, produkcióra szerződnek, de nyilván őket is érinti a helyzet, hiszen nagyon komoly a veszélye annak, hogy ezeket a sikeres darabok nem játszhatók a jövőben sehol – magyarázta Zsedényi, aki nem érti, miért maradt el a támogatás. Imponáló így is nőies mozgása, akrobatikus táncszáma, megjegyezzük. Erre azt válaszolja a fiú, hogy igen. Ezeket a hírességeket utálják kiszolgálni az éttermekben. Az LMBTQ-ról kialakult képet kívánja kissé árnyalni, és megértetni azt az egyébként evidenciát, hogy a másság csak nagyon távolról az, közelről inkább hasonlóság, hogy minden, amit sokan devianciaként tartanak számon, valójában mélyen emberi. Intim egészség: erre figyeljen, ha elmúlt már negyvenöt (x).
Őrült Nők Ketrece Átrium Filmszínház
És ez jut eszünkbe később is, amikor ugyanígy poénba ágyazva, csak úgy mellesleg megemlíti Hevér az oroszországi meleg-törvényeket. Szóval rengeteg embernek Magyarországon. Nem kevéssé didaktikusan teszi ezt, ahogy azt a mindenféle operettektől és musicalektől megszokhattuk. A Nemzeti Alföldi által fémjelzett korszakában ő volt az egyik, aki különösen jó lehetőségekhez jutott és sokoldalúan kibontakozhatott. Jó, amikor férfi ruhában bizonytalankodik egy lapossarkúban…) Gyönyörű némely jelenet, melyekben rendszerint az élettársát játszó Hevér Gáborral van együtt. Az előadásnak a legnagyobb attrakciója számomra Stohl András rendkívül szuggesztív, nagy ívű ÉS részleteiben is kidolgozott alakítása volt. 17 hónapja ugyancsak egy Alföldi-előadással kezdtem a nyilvános blogomat és ez azóta az 526. bejegyzés. Lökdösni kezdte a színház dolgozóját, majd a földre lökte, a karját kicsavarta, a kezét megtaposta. Az ő esetében (ahogy Stohléban sem) kerülhet szóba az, hogy még most bizonyíthattak nagyon jól ment a szekerük eddig is.
Fotó: Mészáros Csaba. Című darabokban játszott Hevér Gábor is, aki szintén csalódottan értesült a színház tarthatatlan helyzetéről. Hevér megengedő, ellágyuló hangja, apró gesztusai, Stohl meleg tekintete, figurájának mindent megbocsátó, gondoskodó szeretete, kettőjük túlcsorduló dalolása mind őszinte szerelemükről árulkodik. A szobalány-inas szerepkörben Józan László Stohl után a darab második leghálásabb szerepét kapta. Hevér Gábor, Stohl András. Alföldi Róbert musicalt rendezett az Átriumban, én pedig ennek a főpróbáját néztem meg. A nézőtéren most is olyanok ülnek, akik értették és megértették már korábban is, miért nem szabad olyan kifejezéseket használni, mint a buzilobbi. Minthogy én ténylegesen nem kedvelem a musical műfaját, ezért csak kivételes alkalmakkor szoktam mégis egy-egy ilyen előadást megnézni (idén összesen kettőt láttam, az Elfújta a szél és a Karnyóné volt a két kiválasztott) és csakis a közreműködők kedvéért. És akkor még nem is beszéltünk Stohl csendjeiről... Ezekért a rezdülésekért érdemes beülni az előadásra. Dramaturgot nem látok feltüntetve a színlapon, ebből pedig arra következtetek, hogy amint az lenni szokott, a fordító annyira megszerette a darabot, hogy nem szívesen húzott belőle. Normalitás és deviancia fogalmai szép lassan átértelmeződnek, új színezetet kapnak.
Én azt mondhatom, hogy nekem az előadásnak ez a része éppen megfelelt. Fotó: Csányi Mónika. Itt persze nem Mihályfi színészi kvalitásait kérdőjelezem meg, hiszen nagyon humorosan, néha kifejezetten ijesztően jeleníti meg a sablonfigura gesztusrendszerét. Az, hogy ez szándékos volt, avagy véletlen, nem tudhatom, de minduntalan ez az asszociációm támadt őt nézve.
Figurájának azért nincsen semmi súlya, mert rajta kívül minden főszereplő erejét megfeszítve igyekszik, hogy bent maradjon a realista játékmód határai között, ő pedig sablonos rajzfilmfiguraként áll velük szemben. Pedig nyilván vannak... Az a dramaturgiai fordulat, hogy a bárban való fellépésre kényszerítik, számomra sokat gyengített az előadáson, mert arra mutatott, hogy a "jó fiúknak" beállított homoszexuálisok hatalmi pozícióba kerülve éppen olyan agresszívekké válnak, mint azok, akik eddig elnyomták-üldözték őket. És ilyenkor gondolom azt, hogy kár volt kitakarítani Alföldi Róbertet a Nemzetiből, egyszerűen azért, mert ott sokkal több odatévedt embert elértek volna ezek a gondolatok. Nem mintha a legkisebb kétségem is lenne, hogy ez az előadás különösebb szervezői erőfeszítések nélkül is folyamatosan tele lesz, részben a téma (és a darab), másrészről Alföldi Róbert és Stohl András vonzereje miatt. Mondatai bőven eléggé életidegenek ahhoz, hogy ne lehessen velük azonosulni. Nem minden embert kellett elbocsátanunk, de nagyon sokakat. Lélektépő érzés volt olyan embereket elküldeni, akiknek a szíve-lelke itt van a színházban, akikkel szívesen dolgozom együtt, és akikkel kölcsönös a bizalom. Az előadás egyik legnagyobb tapsot kiváltó pillanata az volt, amikor Stohl-Zaza revüelőadásában egy díszmagyarra hasonlító kisruhában lépett a színpadra, kokárdaszerű fejdísszel.