alfazone.website

alfazone.website

Miért Sárga A Talpam

Kanyargó ösvény visz a part mentén, fatörzs ível át a víz felett, egyensúlyozok, bámulom a mederbõl kiálló köveket, sziklákat. A talaj, vizet izzad magából minden felé. Miért sarga a talpam. Apró romantikus hidacskához érek, négy darab kérgetlen vékony fa van átvetve a másfél méter mély meder felett, ebben az idõben igen csak csúszós, veszélyes átkelési lehetõség. Végre aztán aszfaltra érünk, jó ütembe haladunk, amikor el kezd szakadni az esõ, elõkapom az esõkabátomat, de pillanatok alatt ázok totálkárossá. A hátam tiszta seb – kidörzsölte a hátizsák –, és a hónaljam is kidörzsölõdött, és feltépte a ragasztó a felpuhult bõrt. Aszfaltcsíkon menetelünk, fogyasztjuk a kilométereket, autók repesztenek mellettünk, nincs bennük félelem, én viszont inkább a gazba gázolok elõlük. Õ elindul lefelé, én meg felfelé, tovább a betoncsíkon az elsõ kanyarig.

Videoklinika.Hu - Sárga Talp És Sárga Tenyér: A Májad Az Oka

Feltápászkodok, a hátamon a seb meghorzsolódik, felszisszenek, egy pillanatra mozdulatlanná válok, aztán indulok, mentelek lefelé, de nagyon húzódik a talpamon a bõr, kocogni kezdek, a szívem hevesen kalapál, tiltakozik az újabb terhelés ellen. Pocsolyákat kerülgetve, igyekszünk tovább, elõttünk lámpák fénye villan. Sárgás talp - Orvos válaszol. Leülök egy farönkre. Elképzelem, hogy kiszállok, nem csinálom tovább, de tudom, hogy nem teszem. Megpróbálunk valamilyen helyet találni, ahová letelepedhetnénk, de ez teljesen reménytelen, minden vizes, a földön pocsolyák, az esõ pedig egyre jobban csepereg. A villanyvezeték alatti nyiladék, a síkos, sáros ösvénnyel, és a csöpögõ bokrokkal rém kellemetlen, izzasztó útvonal, rendesen megszenvedem, mire felérek a sárga körhöz, ahol egy éppen visszafelé jövõ hölgy kérdezi: merre kell menni?

Mindenem fáj, kicsit a fejem, a torkom, az izmaim. Kiballagok, csöpög a víz rólam, nem érdekel, lerogyok egy padra, leveszem a bakancsomat, szárítom a lábamat, megeszek egy csokoládét. A kényelmes utamat, a Kakukk-hegy oldala keseríti, iszonyatosan meredek és a puha felszíne omlós, csúszós. Sárga a talpam, mit csináljak vele? . :D. Vsak ajánlani tudom! Rugdalom a köveket, kerülgetem a pocsolyákat, tanyán a gazda vizet cipel az ólak irányába. Keresem a lehetõséget, hogyan tudnék most kiszállni, de be kell látnom, hogy ez itt most nem fog menni.

Sárgás Talp - Orvos Válaszol

Izzadok, testem párás gõzt lehel, fennsíkon távolodó embereket kísér tekintetem. Ahogy egyre feljebb jutunk, egyre hidegebbre vált az idõ, a szekérútra érkezve már befagyott pocsolyákon gyalogolhatok. Nem ehhez szoktunk a túrák során, és valahol, egy ilyen megerõltetõ távon, mást várna az ember. Telefonom órájára pillantok, a vár lassan eltûnik, sziklafal mellett suhanunk.

Neked sincs túl sok bõr a talpadon mi? Átkelés a patakon, meredek emelkedõ elõttem, messze a magasba elemlámpák mutatják, hová kell menni, inkább a földet nézem. A távolodó hólepte terep, lassan szürke ködbe vész, a sötétség és a köd groteszk éjszakai játéka félelmetes, izgalmas érzést kelt, percekig nem tudok szabadulni a látványtól, még mindig látom a szemeim elõtt, olyan mintha nem lenne utána semmi, mintha apró szürke pettyek tömörülnének, nyelnék el a fákat, a lefelé zuhanó mélységet, mintha az egész mozogna, változna, az ember szinte úgy érzi bármelyik pillanatban elõléphet valami ijesztõ, valami, ami nem emberi. A kutyák azonban a vér szagától megõrülve, csak tépték tovább az áldozatuk húsát. Ifjúkorom hevületében volt egy korszakom, amikor a Tarzan-kalandkönyvek bűvöletében éltem. Videoklinika.hu - Sárga talp és sárga tenyér: A májad az oka. Az út egyértelmûen halad tovább a térkép alapján, de nem úgy a valóságban, az erdõben kanyarog ösvénytelenül, elemlámpa fényénél, követhetetlenül. Érdekesség, hogy ekkor jellemzően a tenyereken lehet megfigyelni a sárgás árnyalatot. Megállsz időnként, hogy lenézz a lábad elé?

Sárga A Talpam, Mit Csináljak Vele? . :D

Erdõ szélén forróság és az Oszoly-sziklák fehér szirtjei, a Kevélyek kiemelkedõ tömbjei fogadnak, nyûgöznek le. Némán baktatunk felfelé, takarékoskodva a levegõvel, bámulva a nedves, sáros földet, hallgatva az esõkabátunk ütemes surrogását. Átbukva a gerincen már látjuk a Virágvölgy állomást, megkerüljük az épületet, és meleg teával a kezünkben mesélem, hogy tavaly egy kis pálinkát is kaptunk aromás italunkba egy turistatársunktól. Szertartásosan felemelték csészéjüket, meghajoltak, és kis kortyokban megitták a forró, keserű italt. Egy gyönyörû mezõn vezet tovább a túra, két erdõ között, szélesen hömpölygõ, zöld fûfolyamon, hosszan hullámozva, ez a látvány egy pillanatra elfelejteti velem minden problémámat. Egy idõ után elviselhetetlen, beállok egy hirdetõtábla árnyékába, leülni nem tudok, de állni sem, így megyek tovább, izzik a beton, izzadok, iszom egy kortyot, mosom az arcom. Az elõttünk haladók elindulnak a szakadékos lejtõn lefelé, csak úgy találomra, megyünk utánuk, remélve, tudják, mit csinálnak. Egy idõ után már nem tudom a lábamat lépésre emelni, nekidõlök egy fának és várok, hogy az ereimben robogó vér csillapodjon, aztán indulok tovább. Ívben meghajló nyíl mutat az embermagasságú gazba, nincs mit tenni, belegázolok, kiérve belõle megindul az út felfelé, meredeken, izzasztóan. A gabonaföldek szélén haladok, mert itt a frissen levágott gabona szárain nem süppedek el a sártengerben. Ismét felfelé kapaszkodok, fájó izmaimnak már nem esik jól, de csak megyek tovább, távoli fényeket látok, Isaszeg lámpái mutatják az irányt.

Egy kisebb emelkedõ mögött aztán meglátok egy kandelábert, ez már a falu lesz, a gyéren megvilágított utcán a kocsma elé érkezek, éppen két fiatalember kap kerékpárra, és bõszen eltekernek mellettem, remélem nem keltem fel az érdeklõdésüket túlzottan, behúzott farokkal repesztek keresztül a falun, a kõhídon, meg a vasúti síneken. Lenyűgöző látványban lesz részed útközben. Köszönet mindenkinek, aki részt vett ennek az õrületnek a megszervezésében, hogy részesei lehessünk egy ilyen kalandnak. Idáig mindig sötétben érkeztem, és nem láttam a környékbõl semmit, most van alkalmam körülnézni. Egy kisebb fenyõcsoport után ballra fordulunk a kék háromszögön. Ahogy fekszem a mindent körülölelõ csendben és igyekszem visszaaludni, lassan tudatosodik bennem, a néma sötéten baljóslatúan átszûrõdõ, becsapódó esõcseppek halk zaja. Egyiket a másik után másszuk át, elõttünk áthatolhatatlan tüskés bokor, irányt váltunk. Nagyon hálás családjának és a PKUs közösségnek akik, nem csak lelkileg támogatják egy-egy mélyponton, de anyagi segítséget is nyújtanak, ugyanis a fehérjeszegény élelmiszerek ára többszöröse a normál élelmiszerekéhez képest. Pomáz forró járdáin, szívjuk az autók füstjét, hallgatjuk a másodpercenként elhúzó autók bömbölõ motorhangját. Elballagunk mellette, a templom mellett, meg a parókia mellett. Az egyik hozzászólás így szól, nagyon találóan: aki olvassa most, ezt az írást, az nagyban csökkenti a holnapi esélyeit. Bejutva egy sûrû bozótos területre szinte vak sötétség fogad, alig látom a jelzéseket. Ez a beszámoló állítson Robinak is emléket, hiszen az utóbbi években mindig találkozhattunk vele a Piros túrák pecsételõjeként, most pedig utoljára kaptam tõle Dobogókõn igazoló plecsnit az ellenõrzõ lapomra.

Kiérve a település végére, bevetjük magunkat egy szûk ösvényre, bozóttal benõtt csapásra, botjaimat elõre tartva töröm az utat, sodrom félre a cserjék erõszakos ágait. Ülök a vonaton, bámulom a sötét üvegen keresztül a sötét hajnalt, az elsuhanó halványan pislákoló lámpák sárgás csíkjait. Az erdõ siralmas képet mutat – emlékeztetve a tél végén, több héten át vastag jégtakaróval borított erdõkre –, mindenfelé kidõlt fák, és leszakadt hatalmas ágak nehezítik az elõrejutást. NEUROPRESS TERÁPIA BUDAPESTEN A XII. Kissé megnyugodva befalunk egy csokoládét, iszunk, lámpákat veszünk elõ.