Szabó T. Anna - Versek –

Szabó T. Anna a kezdetektől a vers hatására és működésére, a szó és a forma kapcsolatára, a titok elevenségére figyel. Nem gyakran történik meg, hogy egy szerzőnek egy évben két kötete jelenik meg, ráadásul két különböző műfajban – 2018-ban veled így történt: a könyvfesztiválra megjelent a Határ című novelláskötet, amelyben folytattad a Töréstesztben megismert prózai műfajt, a könyvhétre pedig megjelent az Ár című verseskötet, amelyben új verseket olvashattunk tőled. Egy érintéssel felolvasztaná. A prózában az a legjobb, hogy az írónak nemcsak kényszerűség, hanem vállalt kötelesség is a kifele figyelés, vagyis kíváncsi a világra. És Kálnoky, a maga bőbeszédű, kitárulkozós stílusával, lassabb tempójával. Ne sirass, keresek én, meglátod, lesz saját házam nekem is, neked saját lakásod. Szabó T. Anna: Türelmes vagyok, nem pedig szelíd. Berlin feltöltött, de elaprózott, viszont ez az időszak, a sokk hónapjait leszámítva, valóban lehetőséget kínál a koncentrált munkára. A nyelv horog, harag, ha ráng a száj. Hallod, hogy pendül az ég? József Attila a Dunánál /Bp. Az új versek egyike arról szól, hogy végül a növényeké lesz a Föld, és ez egyrészt fájdalmas, másrészt reményt ad, vagy legalábbis érdekes.

Szabó t anna versek az
Szabó t. anna vagyok
Szabó t anna próza
Szabó t anna útravaló
Szabó t anna férje

Szabó T Anna Versek Az

Őneki sem volt: meghalt. But if you let it drop, you too will fall. Ámulva néztem őket, a szíveket, a májakat, tüdőket —.

Szabó T. Anna Vagyok

Megszületik a fa gondolata. Bontják a burkot, felnövekszenek, szállnak, lehullnak – de megáll a fa, viseli őket, viseli kerek, kövér dióit, viseli saját. A takart szerkezetet létrehívja. Egyformán szent, és ma semmi se csúnyább. A belső mosoly nem beszél, csak szavak nélkül simogat, biztat, melegít, benned él, szívdobogással támogat, a belső mosoly jó meleg, jut másnak is, sosem fogy el, mindvégig ott marad veled, amíg lélegzel, nem hagy el, a belső mosoly ellazít, végigvezet az életen, minden kötelet elszakít, ha fojtogat a félelem, a. Szabó T. Anna: Ár- új versek | Atlantisz Könyvkiadó. Tüllben forgok: látsz is, nem is.

Szabó T Anna Próza

Ül a sápadt lámpafényben. A pultot a padlót a lépcsőt a kagylót. Beleremegsz, ha rádkiált. A szögről, vagy a gépünk és a film. A pontosságra törekvés viszont azért fontos, mert ezáltal látni tanítjuk egymást, és beszélni is. Most falak érdekelnek, függönyök, felcsiszolt padló, csempe és csapok. Szabó t anna versek az. Széles és éles fénypászmát vetít. A nemlét állóvizébe dobott. Ugyanakkor láttam a hatását a gyerekeken, egy kétéves kislány el is sírta magát annál a résznél, hogy "lánnyá válik, / sírni kezd". Születik s áll meg minden, ami jó, s egy más időben őrzi biztosan. Értitek a faanyagot?

Szabó T Anna Útravaló

M. /WMN: A rigómotívum tényleg végigkíséri az életedet. Fényben úszik az üvegajtód, s megint suhogás. A testvér az testvér: tested vérszívója. De néha, nagy fényben, eső után. Ki, fakanál, ki, fakard! A pénz legyen az én bajom! Valahogy olyan ez, mint az azonos című filmben a mátrix: szinte folyamatosan megy előttem a kód – és ez persze nem biztos, hogy mindig jó. Sötét szoba-konyhában.

Szabó T Anna Férje

Az én felelősségem lenne válaszolni és aktívan részt vállalni a párbeszédben, de erre nem mindig vagyok képes. Vad suttogás, szóária. Csak itt ne többet, ne tovább, én mindig erre vágytam, egészen máshol, mást tegyek, éljek egy más világban. Hogyan törődjön az ember a verssel, ezzel a furcsa kísértettel, kísérlettel (a nyelv hazajáró lelkével), amikor eleven emberekkel kell törődnie? Csillogó, puha szőre borzasan, csapzottan felmered, metszett szeme. Teherautóról kínálták a bútort: komódot, tükröt, szekretert, a berakás itt-ott hiányzott, vagy épp az üveg volt repedt —. Szabó T. Anna - Versek –. Érdekes, hogy a mi generációnknak ez a sorsa. Ő nem szerethet: meghalt. A verseidet olvasva feltűnt, milyen intenzív figyelemmel vagy jelen a mindennapjaidban, mennyire részletgazdagon észleled a belső és külső környezetedet. Azt is szeretem benne, hogy a művekből feltárul egy önéletrajz, szerzője pedig olyan részleteket segít észrevenni a világból, amikre korábban nem volt szemem, még ha ő maga "szinte pillanatonként el is veszti hitét a megfogalmazhatóságban". A teremtett világ és a benne való létezés annyi szépséget rejt magában! Karom ápol, óv és ringat. Tíz perc… Aztán bejöttetek.

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág, karácsonyszagú és meleg. Bejár padlást és pincét, nyugtalan. Mint fénykévében a por. Az alvilági hang dalol, beforrt a metszett gége, és énekel a föld alól. Mert mit csinálok én most? A fiatal írókat elégedetté teszi, hogy ott a nevük az újságban – a név megteremtése ilyenkor nagyon fontos, még Petőfinek is az volt az első dolga a Baradla-barlangban ezernyolcszáznegyvenötben, hogy szép nagy betűkkel felírta a nevét a falra. A férfinak mindent szabad, ő tudja a helyét, van kemény ökle, megveti. Meddig tud újrakezdeni az ember? Amikor összegyűlt egy kötetre való személyes szöveg, rájöttem, hogy a nagyobbik fiam pont annyi idős, mint én voltam akkor, amikor átkeltem életem legfontosabb határán (Romániából Magyarországra, 1987 telén). A cikk a hirdetés után folytatódik! Szabó t anna próza. Másrészt pedig ott van a leírás taktilitásának eufóriája, amire az irodalom való: hogy belekerüljünk. Hát így volt, hogy elment innét, már láttam, hogy nincs segítség, ha nyújtom a kezem, és ő belemar, hát hagyom, hadd csinálja, amit akar, ha úgyis csak mindenre azt mondja, "Szar", ha büdös neki a mi szép életünk, ha menni akar, hát mit tehetünk? Elsősorban prózát írok most, a tervek szerint várható egy új novelláskötet, azt kell formába hoznom, közben éppen most dolgozom az angol verseskötetem korrektúráján.

Bogár fekete háta földrög a lefolyóban. Mentők, rendőrök forgó fényei. Az asztalon sajt, gyümölcs és kenyér. M. /WMN: Említetted korábban a rigót, amiről tudom, hogy mint énekesmadár, egyfajta totemállatod. Az évszak, lassan fordul fenn az ég, hó hull a vízre, hó, felejts, felejts, a szem mögött hiánytalan sötét, és súlya sincs, hogy érte könnyet ejts, de ha elejted, vele hullsz te is. És harmadnap a temető. Nyilván ugyanezt mondta egykor. Benyúlni tapogatni langyos ragacs a vére. Szabó t anna férje. Mindent, amid van, átadod. A fekete-fehéré, ahol csak vezetők vannak és tömegek, ahol hangadók vannak és követők, ahol megsokszorozódva beszélnek bele az arcodba az unásig ismert, megszokottságukban elfogadott arcok, ahol az egyik fél igazsága a másik fél számára biztosan hazugság, ahol ködvárakat épít a vakhit. Azt kérdezed, hogy vagyok?

Milyen, amikor drogozik és megkefélheti bárki? Átborzong saját hiánya. Tetszeni, ki mit gondol, nem érdekel, ezt neki! Az életem eltört, életem elégett…. Belelátunk a mindennapjaiba, reményeibe, csalódásaiba, jelen vagyunk a szüléseinél (én is átéltem újra az enyémeket), elkísérjük a piacra, megismerjük a családtagjait, vele járunk körbe kiállításokon, és együtt hallgatunk zeneműveket, együtt főzünk, asztalához telepedve együtt eszünk vele. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar líratörténettel, az irodalmi hagyományokkal, korábbi alkotókkal és műveikkel.