alfazone.website

alfazone.website

József Attila Talán Eltűnök Hirtelen Verselemzés

Mintegy kívülről és felülről szemléli személyiségét, felismeri eddigi. Aztán később, mikor a húgom megzenésítette a verseit, egyre közelebb kerültek hozzám a lélekhez szóló írásai. A bimbós gyermek, az árva, a mostoha az ifjú életszakasza a felidézett múlt, s mindenkor az a jellemző, hogy a vallomást tevő nem azt tette, amit tennie kellett volna. Ám, hogy mi is történt valójában, mi vezette őt a vagonok közé, azt sűrű homály lengte be. A felnőtt ember észreveszi, hogy egyedül áll a világon, »nincs se apja, anyja, az életet a halálra ráadásul kapja«. Ehhez a nyelvi réteghez tartoznak a gyermeknyelvi szavak, mint az "itt csücsülsz", a gyermekkort idéző állapot, a tejfogak megléte vagy a sajátosan gyerekkori helyzetek: "magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad". Tágulással nő versegésszé. Fejtő Ferenc, a pszichoanalitikus kezelés alatt álló költőt különösen közelről érintő felnőttség problémájaként értelmezte József Attila: Eszmélet szöveggyűjteményének tizedik szakaszában leírt vonulatot illetően: Felnőtté lenni annyi, mint keresztülesni egy külső vagy belső hajótörésen, az élet kijózanító tanításában részesülni. Részvétünket és mély fájdalmunkat József Attila gyönyörű versével talán el tudjuk mondani. A létező szól a versben önmaga lét-utáni állapotáról. Ezek a közbülső mondatok az első kijelentéssel oksági viszonyban vannak: "Talán eltűnök hirtelen…" mert "Elpazaroltam mindenem / amiről számot kéne adnom. Nagyon kíváncsi lennék, hányan viselnék jobban ma, ha a sors így kibabrálna velük. A vers egy jövő idejű kijelentéssel indul és egy jelen idejű kijelentéssel zárul.

Irigyeljük a tudást, a tehetséget tőlük. Németh G. Béla: Még, már, most (József Attila egy kései verstípusáról), Tankönyvkiadó, Bp., 1977 (In: Németh G. Béla:11 vers Verselemzések, versértelmezések). A kezelések sajnos egy időre abbamaradtak, amit József Attila, nehezen tűrt. Magától értetődő természetességgel követik egymást a létre. A lírai én számon kéri benne gyermeki és ifjúkori önmagán az elkövetett mulasztásokat és bűnöket. · Édesanyám, egyetlen, drága, te szüzesség kinyílt virága, önnön fájdalmad boldogsága. Itt a felnőtt szól a gyermekhez vigasztalva, számonkérve, korholva... /vö. Tudatánál volt, mennyire megnehezíti saját maga életét, ezért a tragédiáktól cseppet sem kímélt költőnk, 1930-ban úgy döntött, hogy aláveti magát egy pszichoanalitikus kezelésnek.

Memoriter: Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Nagy László: József Attila! Mi vehette rá a költőt az öngyilkosságra, már ha valóban az volt a halálának az oka. Csecsemőkorától vizsgálja meg életét.

· Az 1937-es esztendő versei a végső összegzést, a végső számvetést fogalmazzák meg. F ájdalmas, hogy a lírai én élete reménytelen volt, eleve hiába volt minden próbálkozás. Egy-egy összefoglaló megállapítás adja, és ez a versmag gömbszerű. Megfigyelhető az impresszionista hatás, és az igényes költői eszközök használata.

Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Minden versszakban a múltat és a jelent szembesíti, de úgy, hogy a jelen képe mindig magában foglalja a jövő befejezettségét, az élet folytathatatlanságának motívumát. Ifjúság – zöld vadon / a realitást, a. szerepálmok beteljesítetlenségét az élettelen száraz ágak zörgése. A zárlatban visszatér a börtön-kép, a Hét torony, ami immár a véglegesség vált bezártságot, a kitörés lehetetlenségét. Életét lezártnak, befejezettnek tekinti, már nem remél, nem küzd a. helyzettel, nem is vitázik önmagával. "

Ez is létösszegző vers, és megjelenik benne az időszembesítés, vagyis az értékekkel teli múltat veti össze az értéktelen jelennel. Időszembesítő, önmegszólító, létösszegző vers, amely egy leíró és elemző életrajzot tartalmaz. Kosztolányi: Boldog szomorú dal. A múltban aktívabb volt (elpazaroltam, kiröhögtem stb), a jelenben azonban csak passzív résztvevője az eseményeknek (megbánás fog át, hallgatom stb). A nemzet részeként értékeli magát.

Majd egy átkötéssel a Duna-völgyi népek közös múltjába tekint vissza. A költemény a jövőben indít, jövőkép távlati megrajzolásával, mintegy logikailag előre vetett következtetéssel. Erőtlenség és lemondás jellemzi a verset. Tulajdonképpen e témakörhöz kapcsolódnak közvetlenül az anya- és. Korán vájta belém fogát. Pár éve Balatonszárszón nyaraltam és elmentem a vasútállomásra, megnéztem az emléktáblát és kicsit jobban utána olvastam, mi is történhetett igazándiból. "Ifjúságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek / és most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak hogy zörögnek. " Egy nagyon nagy költőt veszítettünk el ideje korán. Ilyenkor külső szemlélőként korholja vagy biztatja gyermeki énjét. Íme hát megleltem hazámat… című verse önértékelő vers. Ebben a verstípusban a múlt, a jelen és a jövő szembesítése a meghatározó az egyén (a személyiség, az egzisztencia) és az idő kapcsolatának vizsgálatában. Ezért korholja magát a vers elemző életrajzában: miért akart. A negatív múlt és a negatív jövő eredményeként a jelen is negatív ("most rezge megbánás fog át", "most könnyezve hallgatom" stb. A vers szerkezete spirális, jó formája az.

A költemény formája tiszta, egyszerű. Az utolsó mondattal pedig következtető, következményes viszonyban: "Ifjúságom… szabadnak hittem és öröknek, " ezért "most könnyezve hallgatom, / a száraz ágak hogy zörögnek. Ennek az utolsó alkotói korszaknak három fő témája van. Nézi a Dunát, a víz folyása pedig filozofikus gondolatokat ébreszt benne.