Kiment A Bokám Mit Csináljak

Magával Sperka Tamással nem találkozhattam, de a köveket minden tudásommal megfestettem. Brutális megfövés kezdõdik a dögmelegben, betonon, kezdek émelyegni. Akkor tudatosult Andiban, hogy a túra nem is 115, hanem 124 km, amikor megkérdezte, hogy hol járunk? Néhány éhes szóváltás mellett ügetek el a soktól. Kapom meg a magamét. Megjönnek Annáék, nincs több omlett éppen, a felét nekiadom, nem szabad elhíznom ezen a túrán:) Kicsit izgultam milyen lesz a Csörgõ-patak átkelés, de szerencsére gond nélkül abszolváltuk. Jött a sokszor bejárt lejtmenet a Diós-patakig, valahogy sosem szeretem ezt sem.

Megreggeliztünk, próbáltam figyelni arra, h ne egyek össze mindenfélét, de nem tudtam magam visszafogni. Láttunk egy felfelé mutató nyilat egy fán, de mivel nem láttuk a következõ jelet sehol, ezért azt hittük, ez a nyíl nem nekünk szól. Fallóskúton érzem elõször azt, h egyre jobban zavar a lábfájás. 2011 decemberében munkából hazafelé jövet kifordult a térdem. Ritka látvány és élmény manapság. Átugrálunk a köveken, kimásszuk a patakmedret, majd megérkezünk a várva-várt Diós-patakhoz. Az erdõben kellemesen hûs az idõ, de ahova beér a napsugár, már tíz fokkal több. A pontról elõbb a S3, majd a S4 jelzésekkel ereszkedtünk Lajosháza felé.

Kilépve a házikóból utánam kiáltanak, hogy tudom-e, merre kell menni. Így is volt, egészen jó tempót tudtam menni, bár a térdeim miatt nem olyan jót, mint egyébként. Néhányan elvétik a szalagozást, és a jelen ereszkednek le a Csörgõ-patak völgyébe, aztán a völgybe érve a rossz irányról gyõzködnek minket. 124 km, 6375 m szint, és csupán 4 vízhólyag lett a végeredmény. Nevettünk még az egészen. Akartam ezt a túrát, miért akar vki ilyen túrát megcsinálni, mikor még csak nagyjából fél éve ttúrázik? A levegô bámulatos, az erdô gyanútlan fenség most.

Így kerek három óránk maradna az utolsó 10 kilire, amiben van ismeretlen rész. Ezt kissé öncélúnak éreztem. Bitument fogva a bokám egyből jelez. Picit lassabbak nálunk, felfelé haladva egyre inkább befogjuk õket. Félprotézist kaptam két hónapja a bal térdembe. A sziklákon lépkedve egyszer csak beverem a lábszáram az egyikbe, sziszegek, eddig olyan jól megúsztam (a patakokat is megúsztam:)), miért pont most?! Szorospatakra lefelé meglódulok és még egy zsíros kenyér is lejut. Itt lehetõség van kiszállni, de Tibiék nem vinnének be a célba, addig gyalog kell elmenni. Legfőképpen labdarúgás (lábtenisz, fut ... Az Orvos válaszol - Dr. Farkas Judit 2014;19(februári). Megiszom az ide küldött sört, izot keverek és eszek ezt-azt az asztalról. Csipegetés, aztán Joey nagyon beindul, húzóemberemmé válik:) Hatökör ura elõtt a pataknál elkövetünk 1-2 átkelést és vagy 100 métert pluszba majd hálistennek ismét emelkedik Mátraházáig.

Végre a nyeregpontban vagyunk, és a srác is elhúz lassan a maradék 50-60 szinten. Akkor nagyon fájt, nehezen tudtam felállni. A pontban az isteni ellátmány mellett újabb adag depócucc fogad minket egy-egy ismételten csak jól megérdemelet sörrel:) Lacinak kiosztom a szokásos macipánt is. Én sietnék, mert Ágasvátat jó lenne világosban elérni. A 150-es szabállyal ezt is szépen ledaráljuk. Ez kicsit másfelé ment, mint ahol szamócáztunk pár éve bejárásunkon. Indulás a túra egyetlen laza szakaszára: a Nyírjesi Erdészházig közel végig lejt. Fetrengek egy kicsit a földön, nincs tizenegyes, bevonszolom magam a pontra. Abban a pillanatban felálltam és élesen fájt. Nincsenek illuzióim a Hidegkút előtti kaptatóról. Végre nappal érünk Hidegkútra, most elõször.