Gólya, Gólya, Gilice...: Október 2009

Bennem csiszolódott és Glóriába csírázott. A gömbölyű a has lányt jelzett, a hegyes a has fiút. Kemény széklet A csecsemők kemény székelését úgy oldották meg, hogy vékony szappancsíkot dugtak fel a végbélbe. És ez az ember nem más volt, mint Váradi Ferenc, az esztergomi érsek. Úgy tartották, hogy főleg a kisgyerekeket tudják megigézni, de elbántak még az állattal, virággal is. A bástyákon túl az ég aljáig csupa erdős dombhát kuporgott, ameddig csak ellátott a szem. A dombról ráláttak a kanyargó folyóra, amint ágakra bontva, egyesülve és megint szétoszolva rohant ezernyi apró szigete között. De nem, nem hajolt rá. Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. Este hat-hét óra tájt szokott a vacsora lenni. Úgy tetszett, hozzá jött látogató. Nyugodtan csendesen alszik a város, büszkén mosolyog rám a Szegedi táj.

Amott egy forrás csörgedez. Gyéren vetëtt kendërkímën / Kevés termett rajta, nem köl nëkëm a kendërke / Csak a pozdorjájo. A kopja, mint a nyárs, mered előre. Róza néni nem engedi. Vándor) Tëgyük ee, hisz nem kír ënnyi. S hogy a fiatal gróf még mindig lefelé szegezte a tekintetét a papírra, előrelépett. Az a hetyke vigyorgás, amely ki-kiült a szája szögletére, észrevétlen lehullt az arcáról. Igen, igen, tüstént meglesz a nyitja. Kedves teremtés – mondta Dávid. Dávid belebámult a vöröslő arcba. És érdeklődött még, én az ő korában - mikor tinédzser voltam - mivel ajándékoztalak meg ezen a májusi vasárnapon? Hova a ménykübe, Prágába?! Nem is Elisa gyenge ujja, kényes csecsemőkeze.

Az első találkozás az új haza képviselőivel rosszul sikerült, de a katonák hamar elmentek és a kedélyek lassan megnyugodtak. Vagy csak motivál a félelem? Számos színdarabban játszottam, imádtam a verseket, különféle ünnepélyeken szavaltam, de mindezt kevésnek találtam. A sáfárkodás: az sáfárkodás – felelte Da Ponte szárazon. Nem mondom, savanyú lett a domine képe… Akkor sorra vettük, hogy engem micsodás szolgálatra rendeljen.

Rendelkezett mogorván a férfi – Legfeljebb törkölyt! Kígyóznak a kopják, keresik a testet. A menet élén a Jézus szíve zászlót vitték. Mosoly langyosodott a szája körül. Még a szolgái is tőlünk kapták a kenyeret. Út közben sokat beszélgettek: a családról, a terményről, az időjárásról, na meg arról, ki kinek udvarol, kivel mi történt a faluban, kinek rontotta meg a tehenét a boszorkány, kinek a házát látogatták szellemek. Apám, mivel teherautóval rendelkezett, a Stollwerck gyárban szállítómunkát kapott. Az asszony megriadt, s futott elébük, dülledt torokkal.

Most még gyënge foga, körme, Nem egérre vágyik lelke. Kripta is épült a református temetőben. Dávid legszívesebben megrázta volna György vállát. Pál uram üzente, üzenetet eekűdte. Most pillantotta meg mellettük a másik diákot. Az oszlopos, nyitott loggia az emelet déli oldalán húzódott végig. Aki arra járt, mindënki megcsudálto. Csak nem a föld alatt, a börtönökben?