A Kapus Technikai Elemei A Labdarúgásban

Lassú labdavezetés közben bóják között a kidőlés, kitámasztás és a labdaelhúzás gyakorlása. A labda fogása A kezek nyitott ujjakkal a labdára tapadnak úgy, hogy a labda felső harmadát és oldalát fogják át. Labdarúgás technikai elemek oktatas. Szemben álló társ által dobott felpa'ttanó labda megfogása. A rávezető gyakorlatokat először az ügyesebb, majd a gyengébb lábbal kell végrehajtani! A következő lépésben az önmaguknak feldobott labdát felugrás után fejelik át a társuknak.

A kifordulás pillanatában az ellenfél túl messze van, így a cselt végrehajtó játékos szembe kerülhet vele. Ezután gyakorlatot járás, majd lassú futás után hajtják végre. A rúgások csoportosítás több szempont szerint is történhet. A 3 legnépszerűbb módszer. A társak egymás mellett, egymástól 1-2 m-re, terpeszülésben majd terpesztérdelésben önmaguknak feldobott labdát fejelik át a társnak (a törzs, fordító mozdulatának gyakorlása). A rálendítés gyakorlása tömött labda mellett először egy lépésből, majd pár lépés nekifutás után. A látszólag minden tudatosságot nélkülöző labdavezetés vagy csel átmenetileg lassíthatja a játékot, és így "elaltathatja" az ellenfelet. Ez az első rész, amiben a labda nélküli mozgásról, a labdakezelésről és a cselekről lesz szó. A helyes érintési felület kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni, ezért az érintési felület bemutatás után meg kell kérni a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. Játékok gyakorlása létszámfölényes, létszámhátrányos helyzetben. Labdavezetés közben a labda megállítása sípjelre, majd továbbvezetése. A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét.

A mozdulat végső fázisában a levételt végző láb lábfeje a talajra kerül, a labda pedig a játékos előtt megáll a talajon (18. kép). Fejmagasságból leejtett labda combemeléssel történő átvétele. Aktív védőjátékostól szabadulni igyekszik a beálló, és az ütemben kapott labdával bevetődve kapura lőni. Labdavezetés és kapura lövés, jelre indul 2 játékos- az nyer, aki előbb juttatja be a labdát a kapuba. Minden egyes érintés egy "aprócska" rúgásnak is felfogható, de a labdavezetésnél az érintés pillanatában a lábfejet csak enyhén kell megfeszíteni (1. kép). A szemünket nem tarthatjuk a labdán, hanem előre kell tekintenünk, a csapattársakat és az ellenfelet figyelve. A helyből, páros lábbal történő elrugaszkodás után az emelkedést a bokából és térdből történő kinyúlás és a hátsó rézsútos mélytartásban lévő karok előre felfelé lendítése, majd hirtelen megállítása segíti. Amennyiben a bóják és a karók védőjátékosokat szimbolizálnak, akkor is a bójától távolabbi lábbal kell a labdavezetést végrehajtani. Először a kéz, majd a törzs és legvégül a láb ér talajra. Ezt a fázist kiegészíthetjük fokozatosan felépített gyakorlatokkal, amik során a játékosok kis csoportokban fejlesztik a labdaátvételt és az átadásokat. A gyakorlat tetszés szerinti oldalra és befejezésre fordítható. A rúgás pillanatában a bokaízületet befelé kell fordítani és lefeszíteni. A következő szakaszokról beszélhetünk: lendületszerzés, a támaszláb hozzáállása a labdához, a rúgóláb hátralendítése, a rúgó láb rálendítése a labdára, a labda érintése és az átkísérés.

Szemből a társ által kétkezes alsó átadással különböző ívben dobott labda többszöri ismétléssel történő átvétele, majd a labda elkapása a fejmagasságban. A legördülést mindkét irányban gyakorolni kell. Ezt követően életszerűen gyakorolják a cselt párharcok közben. A másik fajtánál a combunkat az érkező labda irányába megemeljük, így a labda fölfelé pattan róla. A magasan érkező labdák fejjel történő megjátszásához fel kell ugrania a tanulóknak. A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. Az elfejelt labda erősségét növeli a fejeléssel egyidejű térdnyújtás és a nyakból történő rábólintás. Váltóversenyek bóják és karók megkerülésével belső csüddel és külső csüddel. Labdavezetéses fogójáték közben a labdaeltolás külső csüddel cselezés gyakorlása. Amikor a futballt egészen kicsi korban elkezdik tanítani az utánpótlás-játékosoknak, rendszerint a technikai elemek gyakorlásával foglalkoznak első körben, sőt, akár évekig csak és kizárólag ezzel. Az elrugaszkodás nem erőteljes, a karok lendítése mellső rézsútos mélytartásból indul. Megfigyelhető, hogy az egyes fázisok elnevezéseiben kisebb különbségek vannak, de lényegében ugyanazon mozdulatokat tartalmazzák. Ily módon az állóképességet fejlesztő önálló (labda nélküli) gyakorlatok helyett tematikus meccsekkel dolgozunk, amelyben a játékosok a meccs alatti szerepük szerint állnak fel, így hozva létre a taktikai szervezettséget erősítő köteléket az egyes játékosok között, ami a meccs szempontjából döntőnek bizonyulhat (mindeközben az atlétikai aspektust is fejlesztjük). A hátrahúzás közben a felsőtest túlbillen a labda függőleges vetületén.

Különböző pontszerző játékok. A fejelés végrehajtása utána játékos az elfejelt labda irányába dől. A rálendítés gyakorlása kézből leejtett labdával labdafogó hálóval szemben. Adogatás kétkezes felsődobással kézilabda alapállásban. Erőteljes rábicskázás. A labda nélküli gyakorlatok közben kell odafigyelni a helyes testtartás kialakítására. Ilyenkor a tanulók játékos formában tanulják meg "menekülés" közben a megtévesztő mozdulatokat. Ezután közepes iramú futással érkező ellenféllel szemben gyakorolják az önindítást, a megkerülést és a labdaátvétel utáni labdavezetést. Az edzés akkor a leghatékonyabb, ha a cselt többször egymás után bemutatják. Passzív, majd aktív védőjátékossal gyakorlás. A labdát a lábfej különböző felületével kell érinteni. Labdavezetés 8-as alakban. Ha elveszíted a labdát.

Ez általában erőteljesebb, mint a nekifutással végrehajtott változat, amelynél a nekifutás iránya az oktatás kezdeti szakaszában megegyezik a rúgás irányával. A leérkezés általában páros lábra történik.