Tilinger Attila És Kaczor Ferenc - Szerelmesnek Lenni

Megbolydul a szívem, csak az éjszakáknak élek. Egy szép szó, ki álmokat kerget. Mert ha vigyázol rá. Português do Brasil. És akkor a második zsoltár ősi szavai jutottak eszembe: "Kérd tőlem, és neked adom a népeket örökségül... " Azonnal tudtam, mi legyen a kérésem: "Adj nekem tízezer nőt! " Talán a végzet könyve érzem, rám talál, talán majd ránk talál.

Ahogy fekszem kényelmetlen ágyon, Fejemben duruzsol a fájdalmas káosz. Nem láttad a sebesen zúgó kis patakot, észre sem vetted a csendes kisfolyót. Zene-szöveg: Kaczor Ferenc. Könnycseppként kicsordul majd akkor, csak akkor add nekem magadat. A szívem szabadon újra ébred. Legyél egyszer csillag az égen, Vagy szivárvány: az ég mosolya! A napok lassan telnek el, ha nem vagy itt velem.

Tudom, honnan jöttem, s meddig juthatok. « 22 Amikor aztán befejezte beszédét, amelyet vele folytatott, Isten felemelkedett Ábrahám elől. Engedj kapaszkodva, ragaszkodj a k. Mindig búcsúzunk hamisan halk dal szól eleresztjük félve kezünk. A vihar helyet nap sütés maradt, az életem tovább haladt. De nekem kislánykoromban drága kincset jelentett! A bizalmaddal is.... Könnyű volt kimondani a szavakat! 13 Körül kell metélni a nálatok születettet és a pénzen vásároltat is. « – mert félelmében megrettent.

Nézem a szemed, hogy mit fog felelni: megfog-e rebbenni, zavartan pislogni, más felé fordulni, vagy szemembe nézni. Tudod ez az a hely, ahol bűnre találsz. A hangod volt a végzetem, A szavaid adtak életet, Álomból felébredek, Ha veled létezem. 9 Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: »Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre. Nézlek majd fentről, szerelmem túlragyog minden csillagot majd felnézve az égre meg látsz, tudni fogod én ott vagyok. 21 De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor. 18, 1 Isten maga látogatja meg Ábrahámot, ám ő nem ismeri fel Istent. Izzott benned a szivárvány, te csak oltottad lángját, mert hinni nem mertél, de megtartottad a parazsát. És örök lett találkozásunk,... édes légy, mint az első bátortalan csók, melyben. Szemembe olyannyira nézel foglak, belém kapaszkodsz. Nem akarok napokat várni rád, szemeidbe nézek és látom már. Az utam elveszett: A napfény éltet, lelkemben már rég nincs üresség.

16 Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Talán a nappal együtt ébredtél. Valahol már régen erre vágysz, Hol az álmod érzed a mélybe ránt. Nincs, akire bízzam tűnődő szerelmem, félnem nincs mitől már, hinnem nincs miért. Szívemet őrző ezernyi szépség érintésedben, szép lelked íze az én testem meghitt tengere Szeretlek magadért, aki vagy Kivel az élet, majd magára hagy. Ragyog a fénye elvakít érzem, az érintésed perzseli a vérem. Ha úgy akarom, nem leszek a tied! 6 Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: »Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt! Neked hideg a holnap. Egy szép szó, ki életeket menthet. Hol van az a csillag, mely veled van akkor is, mikor szemed álomra zártad, Mikor a Holdat már nem látod meg, mikor a Nap sugara fürdeti testedet.

A szívem kalandra vár. De a tenger hív majd. Amíg a misszionáriusnő beszélt, magamban csendesen imádkoztam: "Uram, ha egyszer szükség lenne egy másik nőre is, én boldogan szolgálnék neked! Mosolyodat, hagytad itt nekem, mikor elmentél, Most üres az éj, és kérdezem, hogy mit tegyek egyedül. Szerelmem mint forró láva testedbe égve hagy nyomot megőrzöd majd talán emlékét mit létem a földön hagyott. 24 Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? Arcom, szemem fakó, szomorú csoda. « 15 Sára azonban tagadta: »Nem nevettem! Egy hamis dallamot játszik nekünk a szél. Eltalálhatnak, Burokban nem szültek még(senkit), Halhatatlannak, Ahogy azt megszoktad már, Újra mindennap, Tárul a szemed elé, Egy giccses képeslap.

Nem kell ahhoz semmi! Rég tudom nekem nem kell más. Ma sem értem, hogy lehettem ilyen ostoba. Megbújtam karodban, mint gyermek Te fölém hajoltál, nagy titokban. Szívedből egy kis mosolyt, mit nem is láthatott, tőled ő, oly messze volt. Egy szép szó, kit a homokba írtak. Harcolok szemben a világgal.

Elporladtunk, megsemmisültünk, nem folyt idő, ahol mi áltunk. Ne engedj magadtól el. 12 Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket, nemzedékről nemzedékre! Titkok kertjén lépkedem, az almát újra letéphetem, bűnünk újra élem csábít a kín. Melyből csak egy van. Csillag száll az égen, tekintetét bőrömön érzem. Szavakkal megmérgeztél, miért nem múlik el? Ref: Az álmaidban mindig szebbet vársz, soha nem térsz vissza. Miért van, ha a gondolat feléled.

5 Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: »Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod! Nem váltak valóra a tündérmesék. Ne higgy nekem, én rosszat akarok, Szerelmeim ugyanolyanok, minden héten, Veled az élen. « Ő azt felelte: »Itt, benn a sátorban. Öleltél, mint ki sosem szeretett mást Reszkető szívvel, szerelemmel. Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg. A legnagyobb németországi keresztény folyóiratnak nyolc év alatt mindössze tízezer előfizetőt sikerült gyűjtenie. Minden szóban kereslek téged. A rabszolgát is metéljétek körül, akkor is, ha nálatok született, s akkor is, ha vásárolt, és nem a ti törzsetekből való. Csalódottan értem haza a kis padlásszobába, ahol gyakran beszélgettem Istennel. Boldog most a szívem.