Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2014

Majornoknak így nem jutott szép köves út (ahol Filcsik lakott). Aztán sohasem nyomta még így, sohasem volt még ilyen nehéz az a bunda. Az a pogány filcsik novella elemzése 2018. No, öreg, én most magát viszem, ha akar, ha nem. Mert a csípős idő, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. A majornokiak igazsága bezzeg lenyomja most a többi faluét. Olyan bolond gyanú van elterjedve Csoltón, Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája csak képzeletbeli; beszél róla, kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája s talán nem is volt soha. Rendesen valami régi, ismeretlen, hirtelen meggazdagodott adósa küldte meg tartozását nagy hálálkodások és köszönet mellett.

• Az a pogány filcsik novella elemzése z
• Az a pogány filcsik novella elemzése 2015
• Az a pogány filcsik novella elemzése 2018
• Az a pogány filcsik novella elemzése 2

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése Z

Bizony kő van annak az öregembernek a szíve helyén. Nagy hiba volt, de hát fiatalság bolondság. Nem mutogatta a büszkeségét, s annak az volt az oka, hogy megrágta már az idő vasfoga. Az öreg szemek lassankint szokták meg a homályt. Csak az a csodálatos, honnan adta kölcsön apja azt a sok pénzt? Aztán a Terka egyszer lebetegedett nagyon. De ő azért mindig csak úgy emlegeti, mintha megvolna. Az a pogány filcsik novella elemzése z. Akkor aztán megyek, ha visznek, akárhová. Akármit ígértek neki, nem mozdult. Jól volt az így; olyan melege van különben is. Mit szólna hozzá az a millió szem az égen? A haldokló angyal még csak meg sem mozdult. Aztán az átmelegített bundát a kihült koldusokra terítette és hazament. Filcsik sértődötten járta a falut, mert meglopták, míg végül a kastélyba ment a szolgabíróékhoz.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2015

A beteg nő nyugtalanul hánykolódott ezalatt selyempárnái között, megrezzenve, valahányszor kocsizörgést hallott. Isten, ember elfordult tőle, mert istentelen rossz keresztyén. Ahány majornoki ember a szolgabírónál megfordult, az mind nem győzte elbeszélni, hogy mily jó dolga van Filcsik Terkának: akár ő lenne a nagyságos asszony. Nem lehet, kérem alásan. Na pedig csak a Filcsik tehet róla, hogy a lány elment, mert hozzá akarta erőltetni a sánta molnárhoz a lányt. Az egész világ követ dobhatott volna rá, csak éppen az apja nem. Ott feküdt Terka haloványan, mint a letört liliom, hosszú fekete szempillái lecsukva, lábai a híres tulipános bundával letakarva. Majd bizony, őt érje mindaz a csúfság és szidalom, ami Majornok után háramlik a nemes vármegyére! Az a pogány filcsik novella elemzése 2015. Maga a szolgabíró ment érte, de a Filcsik makacsul tartotta magát. Filcsik némán, mozdulatlanul állott egy percig, mintha gondolkoznék; azután szilárdan lépett az ágyhoz és levette a haldoklóról azt a takarót, mely után az olyan nagyon vágyott. Melléjük ült s pipára gyújtott a Filcsik.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2018

Bezzeg akkor… de nem mondja el, mert még el sem hinnék. De nini, hiszen ott fekszik a tulajdonosa is a fa alatt: egy rongyos koldusasszony, ölében gyermekével. Nyomban útra kelt a kastélyba. Négy nap alatt átveheti a tulajdonosa, ellenkező esetben elárverezik, mint gazdátlan tárgyat, a kórház javára. Talán ez volt az első sóhajtása, mióta él. Félkönyökére emelkedett, hallgatózva, megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve, mely körültakarta a fehér hálóköntöst. Nem veszhet el, aki ellopta, nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé. Aztán pénzes levelek jöttek a szolgabíróéktól, de visszaküldte azokat. Ott van, teszem azt, a csoltói országút: olyan, mint a palló; a szép Bitró Erzsébetnek köszönheti a Bágymellék, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosé tejszín arcát áldhatja. Egyszer megállt, megfordult. Érezte, hogy a drága jószág előbb-utóbb megkerül. Meglehet, úgysem lesz rá szüksége többé.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2

Ami nem is csoda, mert a megyei uraknak még sohasem volt szeretőjük Majornokon, minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak. Egy a földtől búcsúzó angyal. Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé. Egy cserépbe ültetni a rezeda-virágot a csalánnal. Az éj csendes volt, de hideg; az öreg ember pedig bunda nélkül és mégsem fázott. Arcuk, különösen a gyermeké, már most is kék a hidegtől, s parányi tagjai reszketnek, mint a kocsonya. Mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a legszegényebb a világon, mert az egészsége hiányzik s még valami: a szeretet.

Pedig ha esze lett volna, nemcsak a saját sorsán segíthet, de a nemes helység szerencséjét is megállapíthatta volna örökre.