Erzelmileg Eretlen Szulok Felnott Gyerekei
Ide (1) ülök, az egyik egy nő. Kutyaharapást szőrével. " Ez az érzelmeket terjesztő szülő, az érzelmi fertőző szülő. Nem akarok velük…" Áhh, gyönyörűnek látom. Teljesen benne vagyok, de nem tévesztem szem elől.
Hát nem csak egy érzelem terjesztő, fertőző vagyok, aki állandóan a felszínes érzéseiben kavarog, valódi mély érzéseim vannak. Teljesen mindegy, hogy igazam van, hát de mit csinálok vele? " Meg az együttérzésé. Együttérez mélyen, hú, liftezik a gyerekével, föl-le, föl-le, föl-le.
Látni való, a nők… csodásak. Kerüljük a korrekt és őszinte beszélgetéseket, és sokszor egy harmadik felet vonunk be a vitákba. Az a szenvedés, ami az arcukon van! " Mikor egy felnőtt odamegy egy gyerekhez, és a száját így elkezdi mosolyra húzni.
Fizettem érte 500 forintot, akkor aztán dolgozzon meg érte. " Most akkor így, hogy legyek felnőtt? Elengedés, háá, leválás. Na most, a harmadik pont így volt. Döbbenetes, olyan, mint hogyha mindjárt fölszállnék. Ő az érzelmileg éretlen személy. Csütörtök este, péntek, szombat, vasárnap, hétfő. Arra készültök, hogy készüljetek majd valamikor az esküvőre. "Hát mit csináljak egy anyával, aki zokog? Erzelmileg eretlen szulok felnőtt gyerekei. "
Köszönöm a figyelmet! Tök mindegy, hogy értünk ahhoz a dologhoz vagy sem, akkor is értünk hozzá. Összefüggés, ahh, sajátos tér. Elvált szülők felnőtt gyermekei. Persze nem könnyű objektíven tekinteni a szüleinkre, mert ezt esetleg egyfajta árulásnak érezzük. Ahogy egy kedves hölgy mondta "Most ha rajtam múlna, megcsalnám a férjem. " Örököltük az érzelmi éretlenségünket (ugyanúgy, ahogy a szüleink! A kettő között meg ugyanúgy szabad dolgok vannak.
De hogyha mi érzelmileg intelligensek vagyunk, az azt jelenti, hogy minden eseményről tudjuk, ez a szemléletmódunkban benne van, hogy az egy folyamat része, egy folyamat részeként történik minden, ami történik velünk. Világossá válik, hogy gyerekkorukban miért érezték gyakran úgy, mintha szüleik nem látnák és nem ismernék őket, és amikor maguk tettek erőfeszítéseket, hogy kommunikáljanak velük, attól miért nem lett jobb semmi. Nem egyszer, hahh, ezt a kifejezést mégis csak ide hozom: szülősítés. Nincs ilyen gyerekkori fantáziátok, hogy tüü-tüü-tüü? "Mit fog majd szólni? Önmagunkat csak vele tudjuk definiálni. Nincs káosz, nincs árok. Volt, hogy 1 óra 15 perc után odajött hozzám valaki, azt mondta "Maga tényleg pap? "