Csodásan Szól Az Őszről Kányádi Sándor Verse - Valami Készül

17 Lásd bővebben: TÓTFALVI Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai c. tanulmányát. Gyímesi Éva szerint a "tárgyak, tények, emberek – általában a külső valóság – iránti figyelemmel, mondhatnám tisztelettel a teljes kitárulkozás lírai szabadságáról lemondva műveli Kányádi Sándor az önkifejezés műnemét"32; valamennyi értelmezője, ahogy később is, rendre kiemeli a költő valósághűségét és a versek életközeliségét. Vö: Kányádi Sándor: A prédikátor könyve c. versével. Gyímesi Éva, Kántor Lajos) e kötet – főleg – népi lírai vonulatát tekintik a valóságos pályakezdésnek. "57 Kányádi Sándor ars poetica-szerűen megnevezi, miért rokonszenves számára ez az Európát járt költő. A vers címe egyértelműen a nietzschei megállapítás megélt élményére utal: Isten halott, a tényt kétely nélkül, sőt megkönnyebbülten veszi tudomásul a költő. A hetvenes-nyolcvanas évek Kányádi-lírájának látszólagos egyszerűsége a valóság és a metafizika, a konkrét és az egyetemes nagyon bonyolult viszonyának finoman oszcilláló játékára épül, de költői nyelvének van egy egyszerűbben megközelíthető értelmezhetősége is, amiért, rendszerint félreértve, Kányádi Sándort általában a "közérthetőség" (= egyszerűség) költőjének tekintették, elismerve ugyanakkor, hogy virtuóz és mindennek ellenére valamiképpen mégis korszerű. Akkor még az ég – a halottak napi gyertyákat magukba fogadó – csillagai (a fáklyák), a föld tücsökjei (a muzsikások), a mindenség gyászolta meg az erőszak áldozatait, a nyarat a tél (vö. Dévaj hangon beszél a szerelem testi örömeiről, a szerelem pajzán romantikájáról, vidám, felszabadult táncszókat ír a szeretkezés érzéki gyönyöréről. Elmondta már Homérosz, el Szophoklész, Shakespeare, Borges, el szokta sóhajtani minden magányos, szomorú öregember, öregasszony, hogy én istenem, miért is kellett megszületnem, s ha már muszáj volt, miért nem holtan. Nem kérhet nyugalmat a halottaknak, mert nincsenek, megtörtént a lét szakrális botránya, az embert ki lehet irtani és el lehet pusztítani, ha az ember a legfontosabb tabut, a Ne ölj! Logikus és teljességgel okszerű a válasza: vissza az evidenciális értékekhez és az evidenciális nyelvhez!

Kányádi sándor ez a tél
Kányádi sándor vannak vidékek
Kanyadi sándor valami készül elemzése
Kányádi sándor a kecske
Kányádi sándor novemberi szél

Kányádi Sándor Ez A Tél

Borges szerint idő tulajdonképpen nem létezik, csak idők vannak, a történelem nem fejlődik, hanem körkörösen visszatér önmagába, minden, ami történik, már megtörtént egyszer. A Krónika viszont csak egy adott nyelvi, kulturális és társadalmi közegben élők számára lesz valóságos és félelmetes üzenet: "Áthasonulnak / lassan a hosszú hangzók: / janicsárulnak, // de a csé, a gyé / s még jónéhányan, akár / az egri védők. " Az Ige világot teremthet, a nyelv pedig valóságos és metafizikai otthon, maga a létezés esélye. Több ez, mint egyszerű ráismerés, a gének emlékezete – a folytonosság és a megőrzés örömének kegyelmi pillanata, a világban való otthonlét megnyugvó bizonyossága. Ugyanez a hang, játszi könnyedség, elegancia a Poéma három hangra ciklus García Lorcá-s cigánylány-énekeiben köszön vissza majd. Bő évtizeddel a rendszerváltozás után ma tisztábban látható, hogy a költő a "provincia" nyelvét emelte meta-világirodalmi nyelvvé, s ezen az egyszerre "provinciális" és egyszerre meta-világirodalmi nyelven képessé vált egyetemesen is költészetté formálni a huszadik századi ember legfontosabb kérdéseit, az ember egzisztenciális és ontológiai hazatalálásának elemi vágyát – melynek része, számára legfontosabb része az erdélyi magyarság léte és sorsa. Nevelődését a falusi, paraszti világ munkaközpontú értékrendje, a népi kultúra határozta meg, ebbe a stabil, kiszámítható világba és kultúrába robbant bele a kor uralkodó eszmerendszere, melynek deklarált puritanizmusa, jobbat akaró tanítása, a világ igazságosabbá tétele, megjobbításának eszméje számára is vállalható volt, s meghirdetett elveivel azonosulni tudott. Kányádi Sándor ars poeticájának közéletisége ezekben az archetipikus modellekben gyökerezik: a közhasznú munkálkodásban. Keltezése szerint több mint negyedszázadig – 1975 és 2002 között – íródott, csiszolódott.

2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj (Budapest). Bp., 1999, Magyar Könyvklub, 376. p. 111 Vö. Kányádi Sándor költészetére általában igaz, hogy nem kérdéseket tesz föl – ahogy Székely János szóvá tette –, hanem a már megszületett választ artikulálja, nem a bizonytalanságot növeli, hanem a bizonyosságot erősíti. A nagyszabású létfilozófiai költemény Kányádi Sándor organikusan alakuló költészeti útjának is összegzése: népiség és modernség, hagyomány és korszerűség, folytonosság és újrakezdés, életszerű realizmus és transzcendencia, személyesség és egyetemesség, képletesen: Nagygalambfalva és a világmindenség szintézise.

Kányádi Sándor Vannak Vidékek

Sütő András megvilágító erejű esszéjében mutatja meg a probléma magját"71, azt ugyanis, hogy bár a modernséget követelők irodalmibb irodalomról beszélnek, álláspontjuk alapvetően ideologikus, az erkölcs értékrelativizmusának ideológiájával függ össze – foglalja össze a vitát Papp Endre. A Halottak napja Bécsben versben megtörténik a tudományos gondolkodás és a tradicionális vallásos képzet összebékítése. Bukarest, 1978, Kriterion, 88. p. 87 MÓSER Zoltán: Jászol és koporsó. A demokráciát szorgalmazó, az egyetem szuverenitását megőrző levélírók közt szerepelt Kányádi Sándor felesége, Tichy Magdolna is, akivel 1958-ban kötött házasságot, s akit tulajdonképpen a költő "helyett" tartóztattak le, de ismertsége, ismeretsége, szerencséje révén (ahogy később megjegyezte, pályáját va35lahogy a szerencse is kísérte) Kányádi ki tudta szabadítani. Ehhez pedig meg kell szüntetnie az alanyt a tárgytól világosan elkülönítő, szemlélődő vershelyzetet és a reflexió kifejtettségét. A választás szerencsésnek bizonyul: egyszerre lehet "kint és bent", benne élhet az irodalmi-társasági életben, megmarad számára a város szellemi éltető ereje, de távol maradhat a mindennapok irodalmi életének iszapbirkózásaitól.

Egyszerű a verstechnikája, mégis finoman megemelkedve a megszépítő emlékezés lélektani törvényének természetrajzát, történetét adja. A négystrófás, 8/7, 8/7 osztatú, a népdalok sorismétlése szerint épülő, keresztrímes dalnak egyik, csak a harmadik versszaka szökik ki a valóság látványából, egyébként a vers légiesített, leheletfinom életkép, zsáner is lehetne. "126 A bizakodó nyilatkozat ellenére a rendszerváltozást követő években ritkábban jelentkezik új versekkel. Kányádi Sándor később egy Páll Árpádnak adott interjúban így emlékezik vissza: "A sötét sztálini időket, ahogy ezeket az éveket manapság emlegetni szokás, én úgy éltem át, mint a demokrácia kiteljesedésének korát. A filozófiában Bergson ismerte föl, hogy a lineáris, konkrét vagy történelmi idő mellett létezik úgynevezett szubjektív vagy belső idő, amely lényegesen eltérhet az objektív vagy lineáris, a történelmi, a mechanikus időtől. Ezen a ponton mindenképpen eltér a nemzedékileg hozzá közel álló új népi költőktől. Nem nehezményezik ezt a rezervátum lakói? 47 L. bővebben BORGES, Jorge Luis: Az idő. Debrecen, 1989, Csokonai Kiadó, 180 p. 216.

Kanyadi Sándor Valami Készül Elemzése

Kányádi Sándor nagyon sokszor elmondta (interjúkban, találkozókon), hogy a vers nem más, mint indulattal mondott élőbeszéd. S amíg intellektuálisan, poétikailag fölvértezve elkészül a szuverén, saját hangját megtaláló költő, hosszú az út. Hát tilosnak nem tilos, de különös. Az ezredvégre nyilvánvalóvá váltak az ember újabb kudarcai, a költő pedig nem mondhat le arról a jogáról, hogy a világ egészéről gondolkodjék. A Kányádi-vers a ballada ellenverse is: a balladában, bármennyire is tragikus a pásztor megölése, bizonyos tabukat betartanak. A hatalmas vers cáfolja a modern kor alapvetését is, mely szerint már nem lehet a világ egészéről képet alkotni. A két vers között hangsúlyosan jelölt az áthallás, a versindító helyzet, és a vers ívét meghatározó, vezető Celanói Tamás éneke (a Rekviem "szövegkönyve") révén. Még inkább: föloldani, megszüntetni anyag és metafizika határát, az előbbit a mítoszban egyneműsíti. 2] EGYED Péter, Mítosz és kísértetjárás között = Igaz Szó, 1979/3.

De elégségesek-e ezek racionalizmussal átszőtt korunkban, kérdezte Székely. "78 A nyelvőrzés – Kányádi Sándor értelmezésében – a költő egyetemes és közösségi feladata, a nemzetiségellenes, nyelvellenes diktatúrában azonban ez az egyetemes parancs megtelik, föltöltődik és kiegészül konkrét társadalmi-politikai aktualitáshoz kötődő és köthető tartalommal is. Kolozsvárott a hallgatók az egyetem diákgyűlésén memorandumot fogalmaztak meg a magyar egyetem és a magyar nyelvű iskola és kultúra védelmében – a fogalmazványt Páskándi Géza olvasta 31fel.

Kányádi Sándor A Kecske

Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. …] A költői teremtőerő a gazdag utalásrendszer olyan asszimilálásában mutatkozik meg, mely jelzi ugyan az inspiráló mintákat, mégis jellegzetesen Kányádi-kompozíciót teremt. Egyre csak azt hajtja. Felmutatja ismét a fordulat talaját – amelytől elrugaszkodott –, de az elrugaszkodás, újat próbálás elkerülhetetlenségét is. Bukarest, 1978., Kriterion, 82., ill. 83. Az ösztönössé vált irgalmas cselekedet reflexe a sze201mélytelen, rossz testeket, a vegetáció torz kinövéseit látva megtorpan.

Világháború alatt székely határőrként a fronton szolgált, 1944 augusztusában vonult be – a háborúban bal lábfejét elvesztette a hazával együtt. "A szeretettel övezett arc egyediségétől teljesen elvonatkoztatva a költő itt az egész példázatot sűrítő, lényegi vonások megragadására törekszik. Fájdalmas, hogy a nyugalmas halált sem tudhatják magukénak, s mégis megtörténik valamiféle metafizikai beteljesülés: a természet teremtménye, a madár helyreállítja a világrendet. Kikapcsolódás (1966), Függőleges lovak (1968), Fától fáig (1970).

Kányádi Sándor Novemberi Szél

"Ma már könnyű megállapítani, hogy Kányádi első verseinek 26mondanivalója nem túl gazdag. Ugyanakkor a két rész zárása is vitát folytat: az első rész, melynek főhőse és a siratás tárgya egy ló, a világ mitikus harmóniájával, mitikus épségével zárul, helyreáll az erkölcsi világrend, a második rész negatív mitikus egységgel: ember nélkül helyreállhat a kreatúra rendje. Ő maga identitáskölteményként határozta meg, és a szorongást, idegenséget emelte ki. Csak a bőre van, semmi más. " « Nem a vers minősége a fontos itt, hanem az »igazi Petőfi« hangjának a megtalálása, aki a forradalmi politika eszményét példaképpen mutatja föl a mindennapos politikai gyakorlat előtt. A történelem, mely a régióban végzetszerűen determinálhat sorsokat, a nyelv, amely (a vers a szobra, emléke, mementója) a nyelvet beszélő emberrel együtt valóságosan, történelmi realitásként is, nem csupán metaforikusan elveszíthető – azt erősíti meg, hogy az alapvető kérdések Báthory óta nem változtak a régióban: magunkra vagyunk utalva, sorsunkban és nyelvünk védelmében is.

"109 Az olvasókkal való új viszony, a biológiai szintű emberi találkozások sokasága az olvasók és az irodalom Horváth János-i értelemben vett alapviszonyát erősíti meg, a közös nyelv (immáron inkább a hangzó vers, irodalom) pedig a nyelv közös élményén alapuló közösséget teremthet. Sörény és koponya I–II. In uő: A jelen idő nyomában. Egészségükre legyen mondva, olykor bölcsebbek, mint az emberek. E versek versideje a történelmi-mítoszi régmúlt és a jelen, a régmúlt események jelenbe való áthallásának értelmezhetőségét azonban gyakran a költő (kissé talán túlzott, szándékolt didakticizmussal) ekkor még föl is oldja. Megszorítással igaz az aránytalanul hosszú hallgatás tehát, mert eközben megszületik a gyerekversek költője; a gyereklapok rendszeres szerzőjének 1961-ben megjelenik első gyerekverskötete, a Kicsi legény, nagy tarisznya, majd 1964-ben a Fényes nap, nyári nap, 1965-ben a Három bárány. Budapest–Bratislava, 1985, Móra–Madách Könyvkiadó és Csíkszere219da, 1997, Pallas-Akadémiai, és Ill. Heinzelmann Emma.

Ezek az utalások többnyire szimbólumok vagy szimbólumszerű metaforikus képek. A vers mindössze egy furcsa történetet mesél el, és a történethez hozzáfűzi a falusi emberek élőbeszédszerű megjegyzéseit: a háború alatt a faluban torz kisbárány születik. Egyedül az üzenet tartalma nem abszurd: a nemzeti kisebbség oltalomkeresése. Az elhurcolt és elpusztított zsidó családok emlékére pedig a református templom kertjébe 1994-ben majd a költő állíttat emléket. Katolikus Szemle, 1994. A csehszlovákiai Tőzsér Árpád szintén a hatvanas években írja Kettős űrben című kötetének verseit, amelyek a közép-európai avantgárd mellett főként a tárgyias líra, a gnómikus költészet, a magyarországi Új Hold objektív lírájának személytelenségét, valamint az eliot-i komplex kép eszményét követik, illetve a pozsonyi, világirodalmi horizontú Irodalmi Szemle is ekkor éli szellemi világidejét. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A Forrás-köteteket borzasnak, lázadó hangúnak, megszólalási módjukat provokatívnak minősítette a korabeli kritika, de a Forrás-nemzedék, legalábbis az indulás pillanataiban még szintén nem individualizálódott: változatlanul a világ egészének megnemesítését, igazságosabbá tételét, az emberi szenvedés, kiszolgáltatottság megszüntetését hirdették, s mindezt a személyes jelenlét erős érzelmi, indulati azonosulásával hitelesítették. A diákélet a falusi, szakszóval: hátrányos helyzetű kisdiák számára természetesen kudarccal kezdődik.