Édesanyám Emlékére Idézetek Képekkel

Most a sok sok jóért köszönetet adok. Nem esik rabjául a földi gondoknak. Te énnékem is adtál egy életet. A Ön fáradt szíve most hazatért, megnyugodhat. Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy-egy gyertya égjen. Itt hagyott ugyan, de tudjuk mégis itt van velünk, És tudja milyen most életünk.

Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek. Vigyázz ő én reám és soha nem hagy el. Érettünk dolgoztál, fáradt munkában. Ezért szedtük össze minden erőnket. Kincsként ölelted gyermeked, s bár megváltozott a világ, elvenni tőled nem lehet! Szívében szeretet lakozott. Kicsi leány kicsi leány, szeressed az Édesanyád! Meg akarjuk mutatni önnek, Hogy ez az öt év nem volt felesleges. Messze van már elhagyott.

Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok. A fájdalom még mindig a vállamon nyugszik. Reggeli virradatkor. Csaponganak a régi emlékeim, eszembe jut, hogy még kislányként büszkén és boldogan dicsekedtem mindenkinek az én fiatal (még csak 24 éves) anyukámmal. Annyi szép emléket hagyott itt nekünk.

Bár szavakkal ezt megköszönni nem lehet. Sírodra most rózsát teszek, könnycsepp csillog, reá pereg. Talán édesapám szavaival tudnám legjobban elmondani milyen volt az ő szeretete - "Kivirágzott amikor jöttetek haza. EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE vezetője. Ezzel a bánattal én már együtt élek. Emléked még szívemben él, de karom többé el nem ér. Örökre szívembe zártalak, mely őriz mint a várfalak. Tündökölsz a csillagokban. Hol van az a kislány. Szerető karjait kinyújtja énfelém.

Köszönöm hogy szerettél. Horváth M. Zsuzsanna. Akkor már éreztük, jól kell csinálni. Köszöntenélek, s nem lehet. S ezt mindenhová magammal hordom. Szomorúan felnézek az égre. Féltőn őrizted léptem'. Mindig így fog gondolni rád!

S a harc végén fáradt lelkünk, Megnyugodni hazatér. Köszönjük ezt önnek! Néha jókat kártyáztunk nevettünk együtt. S látlak fényes csillag képében, Könnycsepp gördül arcomon, lepereg az ajkamon. Ünnepelnék, együtt veled, de nem vagy már itt, jó Anyám. Csókolom kezeit - fejemet leszegve.

Ott még arcodon hordozod, s büszkén viseled legbelül. Tested immár hantok alatt, a szívem fáj majd megszakad. Reggeli virradatkor, Déli munkálatokkor, Esti alkonyatkor. Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE közösségi oldalán! Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó soha többé és ez nagyon-nagyon fáj. Hogy ennyi barátja van, jó érzés lehet. Sóhajom száll, mint lenge szél: – Fogadd hálámat mindenért! Égig érjen a fény egész életünkön át, hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt. Vigyáztál a mi minden napjainkra.

Emlékezés szeretteinkre / Emlékezés szeretteinkre. Voltak napok amikor vitáztunk. 'Az Úr meggyógyítja a megtört szívünket, és bekötözi... Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk... Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden... Istenem, Uram, élők és holtak igazságos bírája. Addig is hajózunk az élet tengerében.