Tóth Juli Óvodások Búcsúzója

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok, tarka-barka szép mesék, vidám szép napok. Ezt anya mondja s mosolyog, s mosolyognak a házsorok, az utca és az utcakő, s Jani lábán az új cipő! Csanádi Imre: Búcsú az óvodától. Meghatódottságunkat nem tudtuk, és nem is akartuk leplezni, mikor a ballagó gyermekek mûsorral kedveskedtek. Tóth Juli: Óvodások búcsúzója. Megfújom a furulyám, Elmegyek én árkon-bokron, sövényen. Virág tarka cserepekben, Játék földön, asztalon. Elbúcsúztak a nagyok, nehéz pillanat ez számunkra, hiszen a gyermekeket három éves koruk óta neveljük, és igazán a szívünkhöz nõttek.

Ám amikor megérkeztünk, Csak szepegve álltam. Szól a csengő szép szava. Tolltartót is kapok: benne tollszár, tollak.

Hadd kötök most belőletek. Nem jöttök már óvodába, Iskolások lesztek, játék helyett számokkal és. Kicsik voltunk mikor idejöttünk. Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni. A, a, a ma van búcsúzás napja. Tudom vége a játéknak, már a komoly munka vár. Minden versünk, kis dalunk: elbúcsúzunk, mert az ősszel. Árkon át és bokron át.

Miért szól nekik sok vers. Fáj a kicsi szívünk, tőled el kell válni. Drága kis óvodánk, búcsúzunk ma tőled. Buta, bántó, rossz beszéd. Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse. Ezúton is kívánunk minden kedves óvodásnak kellemes nyarat, jó pihenést, és a nagyoknak sikeres iskolai tanulmányokat! Az óvodába vezetett. Kispajtásom gyere hát, Menjünk iskolába. De jó is volt ide járni! Ablakszeme oly ragyogó.

De amit itt megtanultunk, nem felejtjük mégsem el. Minden jót és szépet…. Még a kávéját sem issza ki. Segítsd őket szeptember! Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok. Ki tanított szépre, jóra, mintha édesanyám volna? Mondom neki: "Hallod, fecske, Nem vagyok már gyerekecske, Fejszém vágtam kemény fába, Sietek az iskolába. Azt gondolta, hogy a pék.

Apró gyermekként még remegve. S karcol az asztalra. Kinőttem az ovit, igaz, Nagy legényke lettem, S a csengettyűs iskolába. "Azért vagy itt, hogy mindent láss.

A könnyek teszik ezt velünk. Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól. Minket annyi szépre, jóra tanítottál. Megköszönjük, azt a sok jót, amit kaptunk tőletek. Meg is értem, és elmegyek. Úgy villan vissza szemeinkben, Ahogy hosszú, pár éves múltunk. Esztendőre, vagy kettőre, nektek helyet csinálunk. De jó lesz a gyerekekkel. Iskolás lesz majd belőlem, Sokat tanulhatsz majd tőlem! Óvott a jövendő záporoktól. De ha néha elfáradok, két karja majd visszavár!

Akárcsak a többi ház, A mégsem olyan, mert abban a. Szellem lakik, s tudás. Nem is fogunk soha elfeledni téged. Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást: Ide hozom az oviba az egész iskolát! Búcsúzást, ballagást. És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem, -.

Mese, játék nem jön velünk, itt hagyjuk az óvodát, De elvisszük a szívünkben, Óvó néni mosolyát. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok. A három év sok – sok vidám napja. Miért nem ír betűket, mint a Marikáé? Mind meghatott tanáraink. Léptünk ebbe az épületbe, S most úgy megyünk el, hogy az élet. Bihari Klára: Válás az óvodától.

Elballagunk barátaink, fogjuk egymás kezét, könnyes szemmel zengjük hát. Faragtam egy furulyát, Vadrózsából tündérsípot csináltam. Csengő hív a tantermekbe. Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola: Csingi — lingi! De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk. Szálljon érte boldogság és béke. A nagy iskolatáska, a könyv és a füzet, nem is fér el másba. Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani, Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni. Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek. Aranyos tanító néni.

Minden dal igazat szólt, És ha később valaki kérdez, hát feledd el azt, ami volt". Aprók, cseprők, bikficek! Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem! Könyvvel ismerkedtek.