Piroska És A Farkak
Tegnap sütöttük; szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, jót fog tenni neki, legalább egy kicsit erőre kap tőle. Addig izgett-mozgott, míg egyszer csak megcsúszott; elvesztette az egyensúlyát, legurult a tetőről, belepottyant a teknőbe, és megfulladt a hurkalében. Az ordas nemsokára fölébredt. A Piroska és a farkas című Grimm-mese modernkori verzióját tekinthetjük meg, melyben a kis főhősnő édesapja egy új szerelem miatt elhagyja családját, s így Piroska édesanyja visszaköltözik a budai-hegyekbe a nagyihoz. Alighogy kimondta, egy ugrással kint termett a farkas az ágyból, és bekapta szegény kis Piroskát. Szabadfogású Számítógép.
- Piroska és a farkas szöveg
- Piroska és a farkas kifestő nyomtatható
- Piroska és a farkak 1
- Piroska és a farkas teljes mese magyarul
Piroska És A Farkas Szöveg
Piroska és a farkas. Hová ilyen korán, lelkecském? Itt az erdőben, a három tölgyfa alatt. Csapta össze Piroska a kezét.
Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a három tölgyfa alatt föl nem tűnt a mogyorósövényes kis ház. Ej, nagymama, de nagy lett a kezed! Jakob Grimm - Wilhelm Grimm Grimm legszebb meséi - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1965. Kérdezte a nagymama az ágyból. Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg.
Piroska És A Farkas Kifestő Nyomtatható
Nem lőtt rá, hanem előkereste a fiókból az ollót, fölvágta a vén ragadozó hasát, és kiszabadította Piroskát is meg a nagymamát is. Akkor jó lesz bereteszelni az ajtót, nehogy ránk törjön! Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni. Szegény öreg nagyanyó ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt! Korán van még, nem kell sietnem; nagymama biztosan örülni fog a virágnak. Képzeld, nagymama, megint találkoztam egy farkassal! Biztosan ismered a házát, mogyorósövény van körülötte. "Igaza van ennek a farkasnak – gondolta a lányka –, nem is hittem volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Piroska pedig megfogadta: – Soha többé nem térek le az útról, és nem szaladgálok be az erdőbe, ha egyszer édesanyám megtiltotta. Én vagyok itt, Piroska! Ettől egyszerre nagyon nyugtalan lett, nyújtogatta a nyakát, szimatolt, topogott, csiklandozta az ínyét a finom illat.
Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról, mert elesel, és összetörik az üveg, kifolyik a bor, és akkor mit iszik a nagymama! Akkor az erdész megnyúzta a vadállatot, és hazavitte a bundáját. Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte: – Neked is, kedves farkas! És hol lakik a nagymama, Piroska? Lássunk furfangosan a dologhoz, hogy mind a kettőt megkaphassuk. Hangzott a felelet, de az is olyan különösen, olyan reszelősen, hogy a kislány rá sem ismert. Szegény öreg alig pihegett már; Piroska meg, ahogy kikerült a napvilágra, felsóhajtott: – Jaj, de féltem! Ha nem nyílt úton történik a dolog, biztosan bekapott volna! A vadásznak éppen arra vitt az útja. Furcsa volt az eredeti mesefilmet élőszereplős filmként viszontlátni, ráadásul néhány magyar színésszel/színésznővel megspékelve. A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához, és bekopogtatott. Már-már elhúzta a ravaszt, de akkor eszébe jutott: hátha a farkas megette a nagymamát! "Ez a zsenge fiatalka jobb falat ám, mint az öreg!
Piroska És A Farkak 1
Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Mert – így beszélik – Piroska egyszer, nem sokkal ezután, ismét kalácsot vitt az erdőbe a nagymamának, és útközben találkozott egy másik farkassal. "Ejnye, hogy horkol ez az öregasszony – gondolta. A farkasnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekapta a nagymamát. A farkas egy ideig kapargatta, feszegette az ajtót, de hiába: a retesz jól tartott. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést halott volna. Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort! Mert akármilyen öreg csont, azért a nagymama is elkel a bendőmbe! Nincs kulcsra zárva – mondta az öregasszony –, csak a kilincset kell lenyomnod.
Ezzel hát megvolnánk – mondta elégedetten –, lássuk a következő fogást. Nem tudta még, milyen alattomos, gonosz állattal van dolga. Odafent a háztetőn a farkas orrát csakhamar megcsapta a hurkaszag. Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj. Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott. Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. Olyan sötét volt a farkas gyomrában! Egy kicsit furcsállotta ugyan, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva; de aztán azt gondolta: "Szegény nagyanyó biztosan nagyon várt már; nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök. " És hogy a félelmét elűzze, nagyot kiáltott: – Jó reggelt kívánok, nagyanyókám!
Piroska És A Farkas Teljes Mese Magyarul
Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben ahogyan az este letette. Odébb akart állni, de ahogy kiugrott az ágyból, a nehéz kövek lehúzták a földre: lerogyott, elterült, és kiadta a páráját. Megvagy, vén gonosztevő! Bízzad csak rám, édesanyám, minden úgy lesz, ahogy mondod – felelte Piroska az intelemre, azzal karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Piroska meg azalatt csak szaladt virágtól virágig, hallgatta a madárszót, figyelte a lepkék táncát, és csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezébe. Fenntarthatósági Témahét. Bosszúsan odébb ment hát, aztán megint visszajött, bekémlelt az ablakon, kódorgott a ház körül, végül pedig fölkapaszkodott a háztetőre, hogy majd ott kivárja, míg Piroska este hazaindul; akkor – gondolta – majd utána lopakodik a sötét erdőben, és fölfalja. Letette a kosárkát az asztalra, aztán nyomban mesélni kezdte, mi történt. Piroska nekiállt, hordta a hurkalevet, egyik vödörrel a másik után, míg tele nem lett vele az öblös kőteknő.
Aztán mit viszel a kosaradban? Ej, nagymama, de szörnyű nagy a szád! Nyiss ajtót, nagyanyó, én vagyok itt, a kis unokád, friss kalácsot, finom bort hoztam! Odafutott, azt is leszedte, és így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdőben. Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta a függönyt. Csakhamar kopogtatott is a farkas. Egy darabig együtt mentek, aztán a farkas egyszerre csak felkiáltott: – Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Kiáltotta már messziről. A sztori ismert, nagy dolgok nem történnek benne. Azt mondta Piroskának: – Fogd a vödröt, kislányom, hurkát főztem tegnap, mit álljon itt a leve, hordd ki a házból, öntsd oda az eresz alá, abba a nagy kőteknőbe!
Piroska egy alkalommal találkozik… több». Azzal letért az útról, és tépegetni kezdte a sok tarka virágot, egyik szálat a másik után, előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leszakított, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb.