alfazone.website

alfazone.website

Csukás István A Téli Tücsök Meséi Pdf

Határozta el magát a téli tücsök. Te vagy a legkisebb, és neked van a legtöbb eszed! Majd felkiáltott az uhubagolynak: Azért jöttünk, hogy segítsünk neked! Sóhajtott egy kicsit erre a gondolatra, majd felugrott a billentyűre. Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár. A délceg hőscincér megvetően körülnézett az ámulva bámuló társaságon, és fennhéjázó hangon tovább folytatta a szónoklatot: Na!

  1. Csukás istván a téli tücsök meséi pdf.fr
  2. A téli tücsök meséje
  3. A téli tücsök meséi olvasónapló

Csukás István A Téli Tücsök Meséi Pdf.Fr

A tüskés hátú sünre, amikor elnézte a naptárt. Csak a csupa pofazacskó hörcsög nem mondott semmit, tömte a pofazacskóját, csak tömte a finom búzával. Tele van a pofazacskója! Felmászott az ablakpárkányra, de most nem nézett ki az ablakon, hátat fordított a fehér világnak, és törte a fejét. Eszébe jutott viszont a legöregebb tücsök, a tücskök öregapja, a tücskök öregapjáról eszébe jutott a sánta egér, a sánta egérről eszébe jutott a csupa pofazacskó hörcsög, a csupa pofazacskó hörcsögről eszébe jutott, haha, a csupa pofazacskó hörcsög, hahaha! A füvet rátették a törött lábra, a két ágat meg rákötözték az iszalaggal. Felmászott az ablakpárkányra, kinézett a fehér világra, és egyszer csak eszébe jutott, hogy mire emlékezteti az újabb jel a fehér papíron! A háromlábú kutya bánatos szeme megtelt örömmel. Szerzett is először egy akácfalevelet. Illetve, még egyszer azt mondta, hogy Hm! A téli tücsök felkiáltott örömében. És a téli tücsök odament az írógéphez, s lenyomott egy billentyűt. Gyertek hozzám vendégségbe!

A Téli Tücsök Meséje

A téli tücsök kicsit elszontyolodott, majd így tűnődött tovább: Nem is gondoltam komolyan! És már lement a nap, az árnyékok megnyúltak a fűben, és a legöregebb tücsök csak állt mozdulatlanul, nehogy felébressze a lepkét. Még az írógépet is kikerülte, annyira szomorú volt, mikor felugrott az ablakpárkányra, még az írógép billentyűjét lenyomni sem volt kedvre. Persze, hogy nem fér be! Kérlelte a legkisebb ugrifüles a siklókígyót. A finoman érzelmes, szép mese erről szól: hogyan lehet a szomorúságot örömmé változtatni. A fehér papíron egy újabb jel volt. Mindenkinek nagyon tetszett a vers, még a tüskés hátúnak is, csak annyit mondott, hogy jól van, mindenkivel előfordulhat, hogy elnézi a naptárt. Hát ez volt a híres futóverseny! A zöld heverőn fel-alá sétálva gondolt az uhubagolyra, aki nem tudott aludni. Elindultak, ki erre, ki arra, de előbb még megköszönték a sánta egérnek a vendéglátást. Ha a lepke vagy a szitakötő elrepült, lent a földön követte őket, a fűben ugrándozva, végig a szigeten, mint az árnyék. Mondta a csupa pofazacskó hörcsög. A betűk a szigeten hagyott barátaira emlékeztetik, és már nem szomorkodik, vidáman telnek a napok.

A Téli Tücsök Meséi Olvasónapló

A téli tücsök kimászott a terepszínű hátizsák bal zsebéből, s megállt tűnődve a hátizsák előtt. Cini, cini, az egér búzás zsákban vígan él! Nem is vagyok olyan buta! A zsák lepottyanhatott valami hajóról a folyóba, a folyó meg kivetette a szigetre, épp a sánta egér orra elé. Csupa gyáva nyúl meg gyáva egér meg gyáva tücsök! A hátizsák zsályaszagú zsebében került be az üres szobába, ahol az írógép billentyűire felugorva játékból leüt egy-egy betűt a fehér papírra. Elnézted a naptárt ugye? Az uhubagoly pedig csak ült a fa legszélső ágán, és panaszosan ennyit mondott: Uhu! Kiáltott fel örömmel. Akkor biztosan meglátna a vízben prüszkölő. Kivéve az uhubaglyot! Azelőtt nekem is négy lábam volt, mint a többi kutyának, de a negyediket eltörték mondta a háromlábú kutya.

Összegyűltek a sziget lakói a nagy fa alatt, amelynek tetején a mókusok hintáztak, és izgatottan tárgyalták a tüskés hátú eltűnését. Azután felkiáltott örömében, mert eszébe jutott, hogy mire emlékezteti a fura jel a fehér papíron. A sánta egér gyorsan odatette mind a két tenyerét, hogy ne folyjon ki a drága búza, de a búza csak folyt tovább kifele a zsákból. Felkiáltott az uhubagolynak: Figyelj ide! De most tél van, hull a hó, és minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. Hát azt, hogy nappal mondta! Ha meglátta a lepkét lebegni a virágok között, odasietett, s alulról bámulta a gyönyörű szárnyakat. Mondta méltatlankodva a legkisebb ugrifüles, a talpára mutatva. Ha nem az ablakpárkányon csücsült, és nem a hátizsák bal zsebében aludt, akkor még leginkább a zöld heverőn szeretett sétálgatni, mert a zöld szín emlékeztette a fűre, a harsogó zöld, harmatcseppes fűre a szigeten, ahol ugrándozott a többi tücsökkel együtt, amikor még nyár volt és meleg.

De nem fért be a feje a telitömött pofazacskó miatt. Meg voltam levegőn is. S aztán felderült az arca, a szomorúsága elmúlt, mintha elfújták volna, mert eszébe jutott, hogy mire is emlékezteti a fura jel a fehér papíron. Az ámulva bámuló fityfirittyek szájtátva csodálkoztak. Én olyan bátor vagyok, de olyan bátor vagyok Nem lehet tudni, hogy történhetett, de ekkor a fáról, amely alatt a bajuszát pödrő délceg hőscincér állt, mondom, a fáról lepottyant egy makk. És simogatta tovább a szakállát a legöregebb tücsök. A tüskés hátú sün figyelmesen végighallgatta őket, majd így szólt: A legrosszabb, amit csak el tudok képzelni, az álmatlanság! Nem tudott beletörődni, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.