A Rakodópart Alsó Kövén Ültem
A rendszerváltás után minden ember, aki felnőtt, gondolkodóképes életének egy részét a korábbi időkben élte meg – függetlenül attól, hogy ki volt és mit csinált – könnyedén és hirtelen "komcsi" lett. A hosszú esőt – néztem a halált: egykedvü, örök eső módra hullt, parton bűzlik a puffadt hullamult. – “A rakodópart alsó kövén ültem”. Egyszerűen, szárazon, kerek perec "komcsik". Reméljük, megnyugtató megoldást találnak majd. Enyém a mult és övék a jelen. Orbán Viktor tavaly júniusban még azt mondta, ha már József Attila írt egy verset a Dunáról, akkor a szobra mégiscsak jó helyen van a Kossuth téren. Sou o Avô, que se desfaz a gerar: em.
- József Attila: A Dunánál (elemzés) –
- A Dunához közelebb kerül a Kossuth téri József Attila-szobor
- – “A rakodópart alsó kövén ültem”
József Attila: A Dunánál (Elemzés) –
A jövő csupa kérdőjel és rejtély. Az áthelyezés után készült fényképeket – a műlap kiterjesztéseként – saját mappába töltöttem fel, amelyek egy rész továbbra is látható: Blogbejegyzések a műlapról. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. A Dunához közelebb kerül a Kossuth téri József Attila-szobor. Senkinek a korábbi életét nem lehet figyelmetlenül és kegyetlenül lerombolni, megítélni, megmagyarázni. Arpád a Zalán, Verbőczi a Dózsa, Slovák, Rumun, aj Turci, Tatari.
Nem mozdulok én se, hajóvonták nem visznek innen el. Nézem, amit meglátok hirtelen. Az már kicsit más lapra tartozik, az indulatokat illetően, ha valaki szándékosan gúnyolja a másik ember véleményét és személyében magát az embert. A költő Ignotus Pállal együtt volt szerkesztő. Előtte való nap két órát sétáltunk a Duna-parton, és közben leültünk, néztük a folyót, merengtünk. József Attila olaszul, saját fordításaim "A Dunánál – József Attila szobra" c. József Attila: A Dunánál (elemzés) –. alkotás fotói. Az indulatok hirtelen felszínre törésére is van egy történetem. Az ellenfél, legyen az sportban, tudományos vitában, társadalmi, politikai kérdéseket tárgyalva, az az ember, akinek meghallgatjuk a véleményét, de nem értünk vele egyet és mi magunk is, épp ezért kifejtjük a saját véleményünket. Azért dolgozunk, küzdünk, hogy a jövőnk és az utánunk következő generációk jövője jobb legyen. Minden embernek van egy már megélt élete, ha úgy tetszik múltja és van jelene. Mindig olyan intézkedést bíráltam, ami nekem éppen nem tetszett és voltak is a nem tetszés mellé érveim. József Attila, hivatalos nevén "A Dunánál" című szobor új helyére került. A világ vagyok – minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. Költők, akik a szobájukból figyelik az esőt, verset írnak "Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve/nézem, amit meglátok hirtelen.
A Dunához Közelebb Kerül A Kossuth Téri József Attila-Szobor
S mint édesanyám, ringatott, mesélt. Nem lírai, egy cseppet sem az. Az egyéb jelzőkre gondolok). Felhasználási jogok. Múlt, jelen és jövő. S mosta a város minden szennyesét. Que sou mais do que muito, pois sou em mim. Hľadím na všetko to, čo náhle zriem. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –. Elég sokáig békében voltam, mert nem politizáltam, kívül estem így a "kasztokon".
Meu pai e minha mãe feliz me assumo. Aztán a szocialista, szabaddemokrata kormány bukása után, új kissé súlyosbított kategória lépett életbe, fokozati különbségekkel. A nyáron benyújtott határozati javaslat azonban Kossuth Lajos szobra mellett a József Attilát és a Károlyi Mihályt ábrázoló alkotásokat is elvinné a térről. Annak ellenére volt ez így, hogy a munkanélküliségről, a hajléktalanságról, a szegénységről, a nehéz szociális helyzetben élőkről írtam, kormányoktól függetlenül. József Attila az illegális kommunista pártban egy ideig olyan közösségre talált, amelyhez eszmeileg közel állt. Táncmesterek: Csoltói József, Csoltóiné Szalai Márta, Farkas Máté, Borbély Beatrix, Sáfrán Balázs, Szabó-Kenéz Enikő. A hosszú esőt – néztem a határt: egykedvű, örök eső módra hullt, színtelenül, mi tarka volt, a múlt.
– “A Rakodópart Alsó Kövén Ültem”
Az ideológia és a megélt valóság sokszor nagyon eltér egymástól. Ma, április 11-én, József Attila születésének évfordulóján idézzük fel a költő 1936 tavaszán megírt alkalmi ódáját, vagyis A Dunánál című verset! Visszakérdeztem: "Emlékszel a tegnapi sétánkra? Előadják: Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar. A ja preds', jak kto z jaskyne sa díva, keď prší, pozeral som na obzor: jak večný dážď a ľahostajne dosť. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén. Um ao outro se abraça, quando me movo.
Que ao passado deve coração sereno. Ez az esemény elmúlt. Évtizedek után elemezni, kivesézni, megítélni, könyvekből, tanulmányokból, elemzésekből idézgetni egyszerű, de semmiképp se ugyanaz, mint benne élni. Ja stotisíc už rokov – badám zrazu –. Som svet – čo bolo v ňom, to v sebe čujem: stá pokolení, čo sa hrdúsia. Em cavar, abraçar, matar, fazer. Pokrm z úst matkiných, to sladkosť bola, z úst otcových zas pravdu mal som rád.