Szilágyi Erzsébet Levelet Megirta

A zene kiterjeszti a hatást, de a maga ketrecébe is zárja a szöveget, ekkor már csak énekelünk, és átadjuk szívünket a két műfaj ölelésének. Élete, sorsa alakulásának minden részletére nem térünk ki, az emlékiratokból és több más írásból erről tájékozódhatunk. Szilágyi erzsébet level megirta. A Minden mulandó temetési szertartásmestere, Klődör János köszöntőember halála, furcsa végrendelkezése: fia mérje meg 190 centis termetét, valóban annyi-e, mert nem akar "mértékre szabott koporsó híján, egy kicsi, sovány ládába dömöcköltetni". Kik, miféle erők kényszerítették ebbe az állapotba? "Ó, ez a víz piszkos nagyon, tudom! Ugyanígy gyakorlom a művészetről, leginkább a költészetről való gondolkodásom megfogalmazását. Erre számomra a legjellemzőbb példát bátyám, Nagy László Adjon az Isten című korai versével hozhatom.

Mandula, dió még alig valami munkával tonnákban teremne itt… A Velencei röghegység… Dél-Franciaországban vagy Angliában már rég a legkülönfélébb csemegekészítmények címkéin híreskedne. " Az említett családi levelében is már az elején hangsúlyozza a hit szilárdságát, és kimondottan üzeni (haza) a Római Levél 8. részének 38–39. Idegenben temetett sír a végállomás, a "meghalni csak magyarul lehet" után az idegen földben lakás megfejtett képlete. Az is kiderül, hogy Kazinczy már korábban ismerte a recenziót: "a redakció kihagya valamit, de abban téged nem érdeklett". A remény, a lemondás, gyönyör és kegyetlen indulat a versbeni lelkiállapotok sora, ódák, himnuszok, rapszódiák, balladák, népdalok, szürrealisztikus képzettársítások, zsoltárok, pogány imák emelkedett zenéje, azonnali oldások a makacs megkötésben. De a közeli Salgó vár ura, Salgai Miklós nem vitte ilyen messzire, hanem várában hamis pénzt vertetett, míg ki nem derült, s a király le nem rombolta várát (mely a mai napig rom – de gyönyörű kilátás nyílik belőle a környékre).

Nem hív el könyve érzelmes utazásra. Miféle aczéli szigorítások zárják be, s választják el? Szeretnénk törvényeiből kiszabadítani, kívánnánk neki oldódást, költői fölszabadulást, játékot, első kötetének szertelenebb, szabadabb áradását, rímei és ritmusa hetykeségét, hogy a megküzdött győzelem nemcsak vágy, de valóság lehetne, hogy ne csöndből, hanem szóból teremthessen. Mintha régi látomása, a harminchárom évesen írt A hős sírja borzadálya teljesedne be rajta: "Vészes fiatalkori napjaira / Néz vissza reménytelenűl. " "Lám, mi vár hazánkban a nyugati hajósra, felfedezőre, aki kilencéves nyelvi odisszea vállalásával hozzáférhetővé tette honfitársai számára a magyar sziget, a magyar egzotikum néhány keserű-édes gyümölcsét. "Engem az építészet nem érdekel, szeretem a régi román és gótikus templomokat, a patinás középkori városokat, mint Besztercebánya, de több semmi, legkevésbé érdekel a kapitalista vállalkozás, amilyen ügyefogyott vagyok, nem is lennék rá képes. " Tudta, ami bensőjéből fájdít, a szervezet sorsa, de a legyintések, sértések, letiltások, aszalt szilván való koplaltatások nem magánügyei, közösségiek. Csak a szürke por és sárga homok, a kínzás színei annál élénkebbek: okker a kitépett végbél, ultramarin az összevert vese, olajzöld a kihegyezett ujj, cinóber a leszakított herezacskó, rózsaszín a vízkúra, az önéletrajz citromsárga, a pofozó körme fehér, a gumibotos álma hupikék. Eszemmel, verseimmel ellenszegülök.

Kondor színeit a szavak kimozdítják egy másik dimenzióba, a megállapodott síkból a fantázia terébe csorognak, ahol mintha a megállított harang zengne tovább, s már nem is a harangból, hanem az egész világból szólna, s a fák, a falak, a sziklák színe lenne a hang. 10 Bonhardt Attila: Koszorús Ferenc ezredes szerepe a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozásában. Nem pásztorbot az oldalánál, de ceruza és irka. "Mint Picasso Guernicája. Hiszem, minden költészet előérzetes: "Én nemsokára meghalok / s kialakul végleges arcom. " Nem lepődnek meg a huszadik századi nagy újítók ismerői. De épp ez a családi morális örökség táplálja az első szégyent, az erősödő elégedetlenséget akkor, mikor mindennek a legnagyobb rendben kellene történnie.

Ez a Franklin-kiadás velem volt iskoláim során. Apánk szorost lapátolt az istálló, a pajta és a szalmakazlak között. "Azelőtt élt a költő. " "…mindent / pontosan leírtam – hátha kapok egy kis haladékot. " Hangsúlyai, mimikája, pantomimje, nevetése, vékony nyerítése, nyüszítése, egész testét rázó, döcögő fantasztikuma olyan, akár a Hadrovics–Gáldi nagyszótár. Olyan angyalian mondta ki a legközönségesebbeket is, hogy nem keltett visszatetszést.

Az a született tehetség segíti ebben, melynek lényege a gyermeki, angyali ártatlanságból fakadó fényesség, természetesség, a durcás, zavarhatatlan kiállhatatlanság, a kiscsibész árvasága. A szépség múlhatatlan képzete ő. Mint egy felejthetetlen mű után, megrendítő dallamok kísérnek. 1957-ben megjelent egy antológia, amely a Juhász Ferenc–Nagy László–Simon István nemzedékét követő generációt kívánta fölmutatni, a 15 fiatal költő 105 verse című könyvben Csukás István is helyet kapott. Emlékeim nagy mulatsággá sűrűsödnek, mint Androméda-köddé az egymástól is olyan távoli csillagok. Arany a népies felé hajló, Petőfi balladai gyorsasággal nyargaló költeménnyé teremtette a Habsburg-párti Wesselényi Ferenc és az erdélyi fejedelemre esküdött Szécsi Mária történetét, Tompa váromlasztó tragédiát írt, holott a hősök élve maradnak úgy, ahogy a levelezésből is kitetszik. Mindkettőjük tökéletességéhez a másik erénye hiányzik, s így együtt tökéletes barátság lehetett volna, ha Berzsenyi enged törvényeiből valamelyest, ami soha eszébe sem jutott. Testvéri, professzori mutatóujja sok mindenre megtanított, elsősorban nyelvi fegyelemre a mesterségből, de a tanulóból akkor lettem költő, amikor nagyon fontosat akartam kifejezni. Most csak arra a közismert megaláztatásra, vesszőfutásra célozhatok, melyet a magyar polgárság viselt azzal az erőtartalékkal, ami emberöltők alatt halmozódott föl, s teremthetett a tudatos és ösztönös szellem, a démon és az angyal küzdelméből egyensúlyt, magyar és egyetemes életművet. De ahogy Németh László mondja: "Aki nem született Horatiusnak, az hiába esküszik Tiburban megelégedést. Három terjedelmes költeménye, a Bayer-aszpirin, az Izéke homokozója avagy a mamuttemető és A gyönggyel töltött browning jelentéktelen, mégis fontossá "püfölt" pillanatok és esetek foglalata. S micsoda keserűség ez a kimondás-öröm! Retusált fotók mögött keresheti a felnőtt az akkori szorongás eredetét, közben félelmetessé nőnek, s megszelídülnek akaratától a tárgyak, az állatok, az elemek a mindenkori Duna metaforájában.

Volt már több is, jön még több is. " A lány asszonysorsa tűnik át a cserje csörrenő kontyán. A többi rész a hullámvölgyek sora, a versvég pedig az elnyugvó tenger képlete, ahol minden külön rángatózik, hogy véglegesen megbékéljen. Kell az embernek az Isten! Fekete Pelikan tintába mártom a vágott hegyű tollat, írásom Krúdyéhoz kezd hasonlítani, kutyanyelven sorjázó apró betűihez, amint "Közönséges, téglaalakú egyfiókos, az ő magasságához képest kisméretű, lila csomagolópapírral bevont asztalon írt! A forma alkalom engedte ritmus- és rímsegítséggel, tömörséggel; a vers magánzárkában, s rabbá születik maga is. 1990: "Mások nevétől volt hangos az irodalmi élet; / az ő grafikus jelük hánykódott tengeri bójaként / a lobogókon és címerpajzsokon, / miközben rissz-rossz bádogban csörömpölve átléptük a korszakhatárt. A munkatáborban ceruzarejtegetéssel fejeződött be az a pesti íróasztali rend. Könyökére dőlt az ágyán, olyan szokásból, akár a puszta füvén lenne, s rétnek képzeltem takaróját. A valóság az ellentétében is érvényesíti magát, mint ahogy a naturális leképezés a művészi teremtés kétségbevonásával tüntet. Hozott egy jókora cipőskatulyát, és beletette, elhantolta. És itt a komputer-idő, elvész a papír fehér nyugalma is. A vonzó, gyönyörű férfit, a testével kihívót meztelenre vetkőztetve kísérték hóhérai a máglyához. Páskándi ehhez képest zavarbaejtő.

Akár Dante Ravennában – a kötet befejezése –, végső konklúzió: "Írt. Fürdünk a Balatonban Zamárdi táján, kis telke végén, azután nekilát a kertnek öröklött készséggel, jó érzéssel, idő híján nem főz bográcsgulyást, kínál, mint vándortarisznyából, sört iszunk a közeli kimérésben, egy bódénál, ahol annyira ismeri a csapos, mint kocsmáros a falubelijét, szót értenek. Az a hely valóban poétának való, szemben a közeli félsziget szirtfokával, s ha ráadásul visszhangos is, legalkalmasabb az egyedül szóló ember magánbeszédének a fölerősítésére. Szabó Lőrinc, a költő. Ennek Bella István Királyok völgye ciklusának darabjai is a bizonyítékai. Az ember, a költőszemély leveleiben mutatja magát, s leginkább a Kazinczy-kapcsolatban válik világossá.

Az új életérzés új fogalmazást akar. "Hátországból előörsnek / küldött valaki bennünket… egy országnyi temetőben / hasítjuk a szemfedőket" – szól az Elérhetetlen föld költőihez. Messze, hogy hazataláljon! "Voltam orvostanhallgató, bölcsész, csillés, segédmunkás az építőiparban, hengerdében, kagylóesztergályos a Martinban…" A fölsorolásból íratlan is kitetszik Rákosi börtöne. Ám, azon is túlra, ismét a "nem fiatal, de nem is vén szívvel, épp a közepén időhöz". Jó termőföldjeiken, szőlőikben európai színvonalon gazdálkodtak, Sopron, s a nyugati protestáns kultúra vonzásában éltek, ahogy Jánosy István is ott végzi teológiai tanulmányait, mint Berzsenyi Dániel rokona és diákutóda.

Leírtam ezt a példázatot, s azonnal be kell ismernem pontatlanságát, mert a cselekvés indítéka a költői létezés hamleti kérdéséből való. Folyik a levelezés tovább anélkül, hogy Berzsenyi személyiségéből kimozdulna. Magasról ejti a sorokat egyre lejjebb, a kutya szájáig, "adok neki is a levélből, kiköpi s nem / képzel hozzá semmit, végül is egy kutya, / s fogalma sincs az elmulásról. " Bal lábam is nagyon fájt. József Attila proletársága hasonlatot nyert anyában, vénszegény nagyapában, környezetükben.

Jön a reformnemzedék eleje Kossuthtól Deákig. A koraősz a "Szűz tenyeréből Mérlegbe görbülő Nap" kertje, "S ha bikákkal hördül szeptember-vége, / Orionnal az ég magaslesére / csillagderes ösvényen visszajársz". "Azért élek én, hogy adjak, / halnak, vadnak, madaraknak, / s magamból semmit se hagyjak. Ebben a környezetben Babits egyetemes szelleme termékenyen működhetett tovább ókeresztény és középkori himnuszfordításaival, s mint költői élmény meghatározta a fiatalember szándékát a költészet hivatásos művelésére. Homokóra lett a világ, van ég- s föld-homokóra, lomb-homokóra, fölfelé pergő félbetört homokóra, földbe ásott óra, lelakatolt óra, tébolyodott óra, mutatótlan óra. Vallomásokból alkotta Bogyay Katalin. Az Egy világ mintája mértani modell, vagyis gyakorlati tanácsok egy modellhez. A Tájkép versében ugyanaz a viszonya, akár az itthoni keletkezésűben: "tájjá lettem" és "Ez a táj végig üres. Zavaromtól valami kisebbségi érzéssel féltem. "Alig tudtam mozdulni a kúttól. Amott kozmikus, emitt földi élettörténelem, s a költő filozófiai önéletrajza. "Berzsenyi gyakran dagályos, feleslegvaló s értelemtől üres expressiókra téved el… Ő minden kifejezésbeli bősége mellett is gondolatokban és érzésben szegénynek látszik… ezen gondolatok, ezen érzelmek szük körben forognak, s igen sokszor, gyakran az unalomig igen sokszor fordulnak elő… magát már egészen kimeritettnek lenni látszatik… Mert másként, hogyan kelle vala származniok azon IV. Ahogy a politikában, "ha az ember nem időben beszélhet, veszteségre itéltetik", éppúgy az irodalomban, ha nem azonosul a mű az ihlet óráival, akkor nem találja meg az igazi formáját, elvész. Lehetne buja park, netán akácás, Dylan Thomas Páfránydombja, végtelen sűrűség, ahova első szerelmét csalogatja képzelete.

Rőzseégetés, sárga gyümölcsök, de mégis muszáj észrevennie a dinnyéken alvó legyeket. Rendszeres vendége, mindennapi társalgója, inkább hallgatója, versei közönsége voltam. Beleömlik "bőrömbe, körmöm alá, a lehelletembe" – eggyé válik vele, s a haza iránti ragaszkodássá lényegül át, "Az én folyóm, az én világom itt… feloldódik benne a volt-lesz élet". Nyelvvesztés, országvesztés. "Dalaimban egy vagyok veled"; falusi fiú, természeti lény; a táj, a falu párhuzamában, ellentétében ég el, emlékeivel enyhíti seblázát: Serfőzőnél: Nem enyhülni megy haza és nem lel semmi enyhületre valót. Ritkán lehet megjósolni a költők első verseiből jövőjüket, de az a történelmi megrendülés, amely Bella István tizenhatéves gimnazistát szóra bírta, mégis mintha meghatározná a későbbi életmű legfontosabb vonzalmai közül a szabadságvágyat.