alfazone.website

alfazone.website

Böszörményi Gyula Ambrózy Báró Esetei Pdf

Egyre csak az a szegény, elmeháborodott lány járt a fejemben, aki ott feküdt a szemközti ágyban, pontosan olyan testhelyzetben, mint én, csak épp halkan pukkanó nyálbuborékokat eregetve az ajkai közül, s úgy bűzölögve, mintha a maga vízkúráját egy kanálisban csinálta volna végig. Olyan csavart, illesztéket kerestem, amit meglazíthatnék, ám a rabtartó szerkezet tökéletes konstrukciónak bizonyult. ‒ lökte meg játékosan a leány Tóni vállát, de aztán ő is elkomorult, s a tűzbe nézve suttogta: ‒ Nem vár rám sehol senki, s ahol mégis, oda meg nem mehetek. ‒ Fel kell jelenteni! Ambrózy báró esetei VI. 14 A családi titok Buda, 1900. március 21. ‒ Bár ennyire egyszerű volna, Tónika. Schützer Ottó egyszer sem jelentkezett. ‒ S mit akarsz vele? ‒ mosolyodott el a báró. Ambrózy báró esetei II. - A Rudnay-gyilkosságok (dedikált) - Böszörményi Gyula - Régikönyvek webáruház. ‒ Miért nem a briftasnim után érdeklődik az úr? ‒ tette fel a tébolyda folyosóján kissé különösen hangzó kérdést Bolyó Károly, miközben a bajsza idegesen rángatózott.
  1. Ambrózy báró esetei pdf
  2. Böszörményi gyula gergő és az álomfogók
  3. Ambrózy báró esetei 5

Ambrózy Báró Esetei Pdf

‒ Gondolom, azért jellemzi ilyen alaposan ezt a fickót, felügyelő, mert máris őt gyanúsítja az édesanyja meggyilkolásával ‒ mondta csendesen a báró, miközben kikerülte Detrichet, s elkezdte bejárni a szalont. Keresse fel a kilencesztendős, pestises leányt! 22 Detrich Károly detektív, aki 1900-ban Budapest IX. ‒ Elszökni a városba… a főkapitányság előtt grasszálni, mikor bárhonnan leányrablók és gyilkosok leshetnek rá… ‒ Bízik magában ‒ szólt csendesen a grófné. Könyvkereskedőkkel kellene találkoznom! Ambrózy báró esetei 5. Úgy lesz, lelkemre mondom, úgy, hisz az nem lehet, hogy az én Milim egyetlen sort se… A hangja elakadt, mivel hirtelen rádöbbent, hogy szavai már-már túl hevesen, mások fülének hallhatóan keltek útra. A leány nevetve intett búcsút neki.

‒ kérdezte végül, önmaga emberségétől ellágyulva. ‒ helyeselt katonás szigorral az özvegy, ám ahelyett, hogy szokás szerint az ajtó mellé készített kosárra mutatott volna, ruhája széles selyemövénél kezdett matatni. Akkor végre leroskadhattam a karcsú lábú székre, és két kezembe temetve arcomat, elsírtam magam. BÖSZÖRMÉNYI GYULA-Bitó és borostyán (Ambrózy báró esetei 3,5. Szegény papuska ‒, aki még évekkel később is hallani vélte a székely legények által összevert idegen nyöszörgését, ahányszor csak errefelé vitte az útja ‒ most szorongva ballagott a magas fiatalember mellett. ‒ Terka néni épp nagyon elfoglalt volt, ezért bátorkodtam magam bekopogni Hangay kisasszonyhoz ‒ magyarázta kimérten a báró. A falakat sárgára festették.

Böszörményi Gyula Gergő És Az Álomfogók

‒ Ilyentájt azonban Szilárd úr mindig odafönn van elfoglalva, ezért neked kell ugrani. ‒ Akkor majd szép szóval és nagy tisztelettel megköszöntöm őt ‒ buzgólkodott tovább a fiatalember. Szerinte ahhoz képest, hogy grófnak született, egész rendes pali. ‒ Neki arra aligha kell különösebb ok ‒ röhögött a szemembe Bözsi naccsád, ledörzsölve kezéről a tésztaragacsot.

‒ stop ‒ ALÁZATOS SZOLGÁJA, ÁRUS JENŐ POSTAMESTER ‒ stop Az apró kalapácson gyorsan jártak a kövérkés ujjak, míg végül ugyanerre a papírcsíkra került a korábbi sürgöny szövege is. ‒ Maga még új itt, azért mondom ‒ szólt, miután a néma lányt utánozva leguggoltam. Hozzám kizárólag a grófnő szólt, mintha Richárd, aki még a tekintetemet is kerülte, haragudna rám valamiért. Oh, az a félkarú, nagyképű, pökhendi pojáca! Sietve öltöztem, a fűzőt most is mellőzve, bár a bordáim már rég nem sajogtak. Emma tántorogva lépett egyre beljebb, fejére borítva a vastag kendőt. Elhunyt Böszörményi Gyula, az Ambrózy báró-kötetek szerzője. Így hát egy "beszélgessünk" táblát rakott ki a "vegyék a regényemet" tábla helyett. ‒ Fran… Frantisek Likolits volnék, tisztelettel ‒ nyögte ki nagy nehezen, elfeledkezve arról, hogy keresztnevét német formában tárja a támadói elé.

Ambrózy Báró Esetei 5

‒ hördült a szappangyáros, miként egy végső rohamra készülő, sebzett rinocérosz. ‒ Még harangozhatnak, te gazember, mert én most menten agyonütlek! ‒ Jobb kézről szomszédos velünk, fala a mi boltunkhoz tapad. Faragtak, s mivel papuska arra tanított, hogy a szegénység nem szégyen, így a lovászokat, kertészeket, kocsisokat sem néztem le. Ekkor ‒ mindenre esküszöm, ami szent ‒ Ambrózy Richárd fakó arcán fanyar, gunyoros mosoly suhant át! Ambrózy báró esetei pdf. ‒ Semmit sem találtunk. De vajon mit akarhat Emmától, akit annak a féreg (tudom: egy úrilánynak nem illik efféle jelzőket. ‒ Remek alakítás volt, Mili ‒ suttogtam magamnak gúnyosan. ‒ szörnyülködött a jótevő.

Végül a székely (mert hogy azok voltak, ehhez nem férhetett semmi kétség) legények közül az egyik nagyot sercintett, majd a már földön fekvő áldozatra üvöltött. Üvegezett ajtó zörgése, majd egy asszonyság sápítozó szavai ütötték meg a fülemet. Böszörményi gyula gergő és az álomfogók. Valaki állt még odakinn, kezében szintén lámpát tartva, csakhogy ő ‒ sötét árnyékán kívül ‒ semmit sem mutatott meg magából. ‒ nevette el magát a leány, aki eddig csak képen látta a hatalmas uralkodót. ‒ És ez tán akkora ostobaság?

‒ Bocsásson meg… ‒ álltam volna fel, de szédülni kezdtem, így nyomban vissza kellett ülnöm. ‒ Elárulhatom önnek, méltóságos úr, hogy a kollégáim által mostanság oly sokszor helytelenített halcsontos fűző volt az, ami a kisasszony életét megmentette. Alig tettem azonban néhány lépést, a birtok erdejének mélyén száraz ág reccsent, s én megdermedtem a rémülettől. Mivel épp csak pirkadt, és a szoba keskenyebb végében nyíló ablakon sűrű, acélból font rács volt, ráadásul az üveget majdnem teljes egészében fehérre maratták, hogy se ki, se be ne lehessen látni rajta, így túl kevés volt a fény. ‒ biztatott a vén vendéglős. ‒ Én volnék az, méltóságos úr ‒ rebegte holtra váltan a nő, akiből még mindig csak a feje körvonalát láttuk. A félhomályos folyosónak különös hangulata volt, hisz tulajdonképpen földalatti járatnak lehetett tekinteni, mely jobb kézre néhány lépés után elkanyarodott, majd egy, a kertbe vezető. Agáta mama arcán könnyű mosoly derengett fel, majd tekintetét ismét felém fordítva, tovább beszélt: ‒ Richárd már számos bűnügyet oldott meg sikeresen, így a rendőrség mindig szívesen látja, ha megjelenik a tetthelyen. Az, hogy női hangot hallhattam, végtelen megkönnyebbüléssel töltött el. ‒ bizonytalanodtam el aznap már másodszor, majd hirtelen eszembe jutott, mit mondott korábban Richárd. A leány hirtelen visszahúzta a kezét. ‒ Mert maguk jó szívvel befogadtak, pedig azt sem tudják, ki vagyok és honnan szalajtottak ‒ felelte a leány csendesen. ‒ mondta visszafojtott indulattal.

Megijedtem kicsit, hisz fogalmam sem volt, hogyan kell egy részeg emberrel szót érteni. ‒ No, de mos' már nincsen semmi baj, igaz-e?! Jobbjával kőrisfa sétapálcájára támaszkodva, bal kezével pedig nyugtalanul húzkodva szalonkabátja zsebét ‒ mert ez bizony rossz szokása volt neki ‒, végül visszafordította szakállas ábrázatát a díszes kapu felé, mintha a temető örökre elcsendesedett lakóitól kérne tanácsot. A késdobáló valamivel korábban tényleg tett ilyen ígéretet, s azt komolyan is gondolta, hisz nem volt ő egy afféle megveszekedett dúvad, aki akarata ellenére hajigál körbe bárkit. A mellette lévő viszont kusza faragványai hihetetlen tömegével annál ijesztőbb asztalosmunkának tetszett. Előbb azt hittem, a lichthóf rosszul záródó ablakának résein szűrődnek át az érthetetlen beszédfoszlányok, melyek így a ház bármely emeletéről származhattak volna, ám hamar rájöttem, hogy tévedek. ‒ Ő a grófnő kisebbik fia, de mostan nincsen itthon. Kora este raboltak el, ám ez a fénytelenség jóval teljesebb, mint a puszta éjszaka. ‒ A számlát akár máris kiállíthatjuk, báró úr, mivel a leány további gondoskodásra csak annyiban szorul, hogy néhány napig kényelemben kell lennie.