Ady Endre Nézz Drágám Kincseimre Elemzés

Az apai tiltás és a korkülönbség, valamint saját kételyei ellenére Ady Endre 1915-ben feleségül vette Boncza Bertát. A halállal ("szögek vernek") és a szerelemmel foglalkozó gondolatok mellett ebben a műben is megjelenik a háborús pusztítás ("a gyilkos, vad dúlás") képe. A romantikus és álmodozó Boncza Berta 1911-ben írt először rajongó levelet a Léda-szerelemből épphogy kigyógyuló Adynak, aki kezdetben hűvös és óvatos távolságtartással viszonozta az érdeklődést. "Nem tudtam, lesz-e szerepem, és ha lesz: milyen lesz ez a szerep az Ady életében? Kicsi Csinszkámnak küldöm). A második strófában megjelenik a háború képe, mely után a harmadik versszak - amely az első ismétlése - már nem nyújtja olyan biztosan óvó kéz és szem érzetét. Másrészt a költő már a férfikor delén járt, és az öregedés mélabúja rányomta a bélyegét kedélyére, ráadásul beteg is volt, és lelkileg is sokat gyötrődött. Boncza Berta 1894. június 7. született Csucsán és 1934. október 24-én hunyt el Budapesten. Ilyen, irodalomtörténetileg rendezett elképzelése az én jövőmnek soha nem volt. S legyenek neked sötétek, ifjak: Őszülő tincseimre.

Ezen három alapkérdésen túl több kapcsolat is van a versek között. Költészetében Adynak ez a csendes panaszkodás és folyamatos bocsánatkérés időszaka. Ady a versben olyan értékeket mond magáénak, amit csak mások verseiből ismert: magyarsághoz való hűség, emberség és jóság. És a nagy szerelmei is tönkretették, mint a mazochista Léda meg a fizetős nők, akiket Léda férjének a pénzéből vásárolt. A Csinszka-versek többnyire az életet jelentő szerelmet írják körül, miközben az életpályát is összegzik: "Nézz, Drágám, kincseimre, / Lázáros, szomorú nincseimre / Nézz egy hű, igaz élet sorsára / S őszülő tincseimre. A viharos Léda-szerelem után a Csinszka-kapcsolat inkább amolyan "társszerelem" volt, tiszta, szelíd, üdítő érzelmekkel. Kettejük kapcsolatáról ír a szerelemben való együttlét, a háborútól való félelem és a halál közelségének szempontjából. Ez a befejezés egy pozitív jövőkép, mely azt fejezi ki, hogy a szerelem erőt adhat neki tovább élni. Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre. Mást várt volna szegény, de ezt kapta. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Ma már tán panaszló szám se szólna. De jellemezhetjük tingli-tangli gyerekversnek is). Pedig ezek a nők nem mártírok, ők is csak emberek, és ember módjára viselkedtek, Csinszka is csak boldog akart lenni.

Az egymást fogó kezek, és az egymásra néző szemek képe nyugalmat és biztonságérzetet áraszt. Búsan büszke voltam a magyarra. A költő számára a szerelem biztonságot ad, a szerelembe menekül a halállal való szembenézés helyett. Ráadásul állandó zaklatásnak volt kitéve, többször meg kellett jelennie sorozáson is. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! De maradjunk a szerelmi költészetnél.

Az olvasó úgy érzi, hogy ebből a címből még hiányzik valami, amire a választ csak a versben kapjuk meg. A vers a Nyugat 1917. február 1-jei, 3. számában jelent meg, kötetben 1918-ban A halottak élén című kötet szerelmes ciklusában kapott helyet. Ő is érezte, hogy jobbat érdemelne Csinszka, aki egy jobb Adyt szeretett volna magának, tüzesebbet, ifjabbat. A Nézz, Drágám, kincseimre a háború vége felé íródott, amikor Ady már halálos beteg férjként élte életét Csinszka oldalán. A költő a sírás-rívást a népdalos ritmikával teszi érzékletesebbé. A költemények mindegyikében megjelenik a múlt, a jelen és a jövő valamilyen formában. Szeretett volna boldog lenni, ezért túlköltekezett, pompában akart élni. Ráadásul Ady és Csinszka személyében két "idegember" kötött házasságot: Ady eleve nehéz természetű volt, Csinszka pedig túlérzékeny, túlfinomult, kissé egzaltált, zavart, ingerlékeny fiatal nő. Adyt lelkileg a háború törte össze, mert meg volt róla győződve, hogy akár győzünk, akár veszítünk, ez a háború a magyarság számára történelmi katasztrófához vezet.

Szóval a vérbaj is a szajhák hibája. Mindhárom vers középpontjában Ady és Csinszka áll. Az utolsó sorokban megnyugtatásként harmadszor is megjelenik az egymást fogó kezek és az őrző szemek képe. Az "őrző kéz" motívum jelentheti az örök szerelmet is, hisz házasság kötés előtt a férj megkéri a nő kezét, és ennek őrzése a szerelem őrzésére is utalhat. Egyre jobban eluralkodott rajta a betegség, s gyenge idegeivel nyűgnek, fárasztónak érezte még a körülötte nyüzsgő fiatal felesége szerető gondoskodását is. Két végén égette a gyertyát, nagykanállal ette az életet, így Csinszkának már egy fáradt, beteg Ady jutott. Ady most nem a fölényeskedő nagypofájú szerepéből rikácsol, hanem szánni való, elgyötört, fáradt és elesett áldozat. Ennek a feladatnak tökéletesen megfelelt. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra. Életének utolsó éveit ez utóbbi hölgy társaságában töltötte. A Csinszka-versek egy megszelídült, szelíd, őszi szerelemről adnak hírt. A több mint két évig tartó levelezés után csak 1914 tavaszán találkoztak először.

Állítólag érzett valamit Csinszka iránt, de még a legnagyobb alázattal se tudok belelátni szerelmet: "S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve. Témáját tekintve sok hasonlóság fedezhető fel Petőfi "Szeptember végén" című költeményével, melyben a költőt szintén az foglalkoztatja, hogy mi lesz a felségével, ha ő már nem lesz. A költő kincsei az egyénisége, a költészete, a mindenkinek. A nincsek: a fiatalság és a lelkesedé mindenkinek.

Legkevésbé Adyval, akit nem is ismertem. De ott, akkor semmilyen elképzelése sem lehetett a jövőmnek senkivel sem. A versbeli "Drága" a költő felesége, Boncza Berta, akit Ady Csinszkának becézett. Fáradt, bánatos öröm sugárzik belőlük.