Ady Endre Szerelmes Versei
Ady Endre Magyarság Versei
Ciklusai hitelesítik. Mondjam el talán, Hogy kripták falán, Fák Dél-oldalán, De oda csak kacagni jön a lyány. Kapcsolatuk 1903-tól 1912-ig tartott, melyben óriási törés volt, amikor 1907-ben Léda halott gyermeket hozott világra, ami feltehetőleg a költőtől volt, hiszen Ady és a kislány is hat ujjal született. S be kár ez a sok furcsaság: Csak tépik lelkünk, a lazát, Kit őseink feledtek bennünk. Ady Endre: Egyedül a tengerrel. De jó bilincs volt, Derék béklyó. Léda állandóan Párizsban élt, s csak ritkán jött haza, akkor is leginkább Váradon szállt meg. Fövényes multban, zavaros jelenben. Ha akarják, szivemre szállnak, Csókolj, Lédám, semmivé csókolj, Hogy hiába jöttenek légyen, Ha ajkaid közt megtalálnak. Csucsán élt, majd egy svájci nevelőintézetben nevelkedett. S hitted-e, hogy szivig-láthatsz? Ha szomjas ajkak szomjas csókot. És feküdtek, csak feküdtek. A Lédával való szakítása után teljes erőbedobással vetette bele magát a munkába, így komoly kapcsolatra nem maradt ideje, ám a nőket ekkor sem vetette meg, számos alkalmi kapcsolata volt a környezetében élő hölgyekkel.
Ady Endre Őrizem A Szemed Verselemzés
S annyi tépő kétség, Siratott reménység. Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Átkozlak, téplek, marlak szilajon, Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom. A második a fiatal, bohókás lánnyal, Csinszkával. S úgy várd a késő üdvösséget.
Csontjaik vígan zörögtek. Őrizem a szemed, 1916). Lédával a bálban 22. MERT ENGEM SZERETSZ. Ha tébolyban elájultam, Új nőben ébredtem, újban. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba.
Ady Endre Szerelmes Versek Magyar
Gondolkozom úgy néha, éjszakákon: Ami történt, egy kész modern regény. Siratlak, mert élsz, Siratlak, mert bőszen kutatod. Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!... Az Ön választása alapján naponta vagy 3 naponta kap tőlünk emailt a beállított értesítőjéről. Láttalak, Te, legkivántatóbb, Te. Az utolsó mosoly 13. Parfümös, boldog, forró, ifju pára. Számolnék el a szerelemmel. Valaki, valaki most emleget, Mert nagyon könnyező vagyok. Tettem be oda a szívem.
S piros kertekből, úgy tetszik nekünk, Közelg egy leány és egy ifju ember. Keresem, imádom, Míg egy ábrándvilág. Fény és illat a szívbe tódul, Mely mámoros ez égi csóktul, Fellángol és szeretni vágy. Lakhatnék dúsan szerelemmel. VALAKI, VALAKI EMLEGET. S irigye vagyok a szemednek. Egy szegény bolond, rajongó poéta, Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott, Csak bolond szívvel szeretett, imádott... Elválunk most már. "A szerelem titkai" ciklusát küldte ezzel az ajánlással Lédának.