alfazone.website

alfazone.website

A Csacsi Kovács Barbara Blog

S a fülembe súgta csendesen: mindig vinne engem. Nyafogtam, hogy: - Jó, de miért nem csacsira? Hessegetem őket, arcomról, hajamból, De ekkor egy új csapat homlokomon landol. Azt sehogyan sem értem! Kovács Barbara: A csacsi. És mert megszerettem őket, a zsebem most is lyukas, Hogy mindennapra jusson nékik egy-két finom falat. Poszt megtekintés: 190.

Kovács Barbara A Csacsi

De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni: soha többé nem kell majd délután aludni! Csak az ágyamat kéne egy kicsit arrébb tolni. A krétákat apró darabokra töröm, Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm! Velük mindig, mindig beszélgetnek, meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek! Kovács barbara a pöttyös zsebkendő. Hol szaladgálna, és mivel etetnéd, és hol aludna, az ágyadba vinnéd? Közös kalitkában békén éldegéltek, fütyültek, daloltak, egész nap beszéltek.

A Csacsi Kovács Barbara A L

Padtársam füzetét összefirkálom, Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom! A táblához nem fogok azért sem kimenni, Hiába hív majd a tanító néni! Véli egy ostoba, S szívókájával orrom csiklandozza. Szünetben száguldozok a folyosón föl-le, Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre. Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi! Apa morog: - Megeszed, mindet, amit keresek, mégse jön meg az eszed! Még sosem voltam rossz. Kimértem, a szobámba épp befér egy csacsi, csak az ágyamat kéne kicsit arrébb tolni. Zsuzsi haját meghúzom, Laci rajzára odafirkálok, a várat feldöntöm, de ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, fog majd csodálkozni az egész óvóda! Sokan néztek minket. A csacsi kovács barbara az. Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni, Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni…. Nem nőtt rajta senki.

Kovacs Barbara A Csacsi

És lesznek még rajtam szép, nagy, zöld levelek? Könyvem, füzetem, elő nem veszem, Ceruzám, tollam, a padról földre verem. De, hogy németre minek kell járnom, azt nem tudom. Mondta, - Gyurika, Gyurika! Nagypapa egy papaggájjal lepett meg engem, tudja jól, a papagájt nagyon szeretem. Anyu azt mondta: - Ne légy ilyen buti! A csacsi kovács barbara a l. Odakuporodok a kályha ajtajához, fújom a tüzet, míg nagyapa fát hoz. Almából hatot bekap, a narancsból alig marad, két nagy banán csak egy falat. Kibomlott a hajam, és nagyokat nevettünk, nevetett ő is, boldog volt, hogy vihet.

A Csacsi Kovács Barbara J

Oszd meg Facebookon! Nagyapánál kályha van, begyújtós kályha, szeretem, ha nagyapa fát rak a parázsra. Az osztályban verekedni fogok, Egy vonalzót talán még össze is török. És hogy fogok ránőni? Anya azt mondta: "jaj, fiam, ne légy ilyen buti, lakásba nem való egy igazi csacsi! A sok kutyaláb között csaknem hasra estem, csetlettem-botlottam, körben ténferegtem. Nem vagyok én csacska, túl nagyra nőtt macska, hírem az őserdőt rég bejárta. Tömegszerencsétlenség. Sustorog a sok fa, úgy, mintha mesélne, pattognak a szikrák, mintha mindegyikük élne. Kovács Barbara: A csacsi - Sarok Ildi posztolta Koppányszántó településen. Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni, És hangosan fogok jó sokat csuklani.

Kovács Barbara A Pöttyös Zsebkendő

Írás óra alatt mindig felállok, Mindenbe úgy is belekiabálok! Van egy bátyám, mindig enne, ha a világ sajtból lenne, mind befalná egy ebédre. Anya is mondta, a fejére növök, ez hogy lehet, ha csak apa nyakában ülök! Ló volt, min akkor közlekedtem. A szomszéd néni mondta anyának: -Látod?

A Csacsi Kovács Barbara Az

A házba, gyorsan, vissza-bementem, mind a két zsebemet szaporán megtömtem. "Új kocsira gyűjtünk, érted? Még sosem voltam rossz, ezért észre se vesznek, de jó annak a sok. A zsebem kilyukadt, s az uzsonna-pogácsa. Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet... a mosdóban folyton pacsálok, kinyújtom a nyelvem a Zolira, alvás helyett az ágyon ugrálok. Lakásba nem való egy igazi csacsi! De, ha nagyapa legközelebb kérdi, azt mondom majd, mint a szomszéd néni. Morgott a gondnok - tiltja a rendelet! Ő is ismer engem, megszaglászta a kezem.

Kovács Barbara Hova Növök

Újabb, még nem nagyon ismert versek versenyekre: Kutyakaland. De, hogy növök a fejére...? Lehet, majd keresni! Új kocsira gyűjtünk, érted, új kocsira! Robika, Gyurika, zengett a kalitka, ée egy napon a fészekben volt három tojáska. Azt hiszem vele tudnék jól játszani! Barátom, egy úr, az üregi nyúl, ő mondta: jobb félni, mint megijedni, sosem lehet tudni, jobb óvatosnak lenni, hátha nem tudja mindenki, hogy tigris vagyok! Zsebem azonnal ki is fordítottam, a maradék pogácsát mind eléjük szórtam. Az oviban verekedni fogok, meg egy tányért összetörök. És úgy szeretném, mint ahogyan senki. · web&hely: @paltamas. Gyuri ült a tojásokon, Robi őrködött, kiderült a különbség a két madár között. Mindig egyforma, nem forró, nem hideg, ezért szeretem jobban az élő kályha-tüzet!

Mert csak enne egész nap, a lecke meg elmarad, egyest is hoz minden nap. Tegnap, hogy az utcán hazafelé mentem, nem tudtam, a szembejövők, mért bámulnak engem! Hálásan szuszogva falták az étkem, a sok ember mosolyát végre megértettem. Tócsákon át le a partra. Engem kísérjenek el újból haza, s, az egész falka azóta is kísér ide-oda. Nagymama dicsekszik, művelt gyerek leszek, ő olvasni tanít, hogy okosabb legyek, és apa azt akarja, hogy majd jól számoljak, ezért mindent meg kell számolnom minden nap! Hónom alatt gördeszkámmal egyre csak ballagtam, magamon lopva végig nézve: mi furcsa van rajtam?

Szól nagypapa bátran, - Mit fog csinálni, majd az iskolában? De, ha megnövök, veszek egy nagy kertet, ültetek majd kórót, vetek bele füvet, és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit, lesz sok pénzem, s végre: vehetek egy CSACSIT! Beléd ilyen sok kenyér? De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek! 67, 7094 Magyarország.

Egyszer csak megszólalt, zengett a kalitka, - Gyuri vagyok! Szép barna szeme van, csodálkozva nézett, simogattam a nyakát, amíg legelészett. Felhasználási feltételek. Csak azt, hogy nagyon útálom. Az óvónéni egész nap beszélget velük, lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük. És igen, aludni bevinném az ágyba, nem is kéne más, csak tán még egy párna! Jöttek is velem, szaporán követtek, az iskola kapunál csendesen leültek. Ajtónk elé, szépen, sorban, lehasalt a falka. Verdeső szárnyakkal pillék reám szállnak, Nem látom a könyvet, a szememen sétálnak! Na, most aztán elég! Nem vagyok én néktek ízletes vacsora!

A fiam már a fejemre nőtt, mint nemsoká' nálatok! Én mindig jó vagyok. Szegény jószágok a zord hang hallatán.