alfazone.website

alfazone.website

Dsida Jenő Én Hívlak Élni Is A

Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s feltámaszthatsz, hogyha én is akarom. Zuhanó pöröllyel szétzúzom. Váraim tornyát dörgő ágyúval. Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán. Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Reng a szived, halott hamujából. Áldott a szemed, mert akkor reám nézett, Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal. Dsida Jenő: Istenem, ki járt itt?

Dsida Jenő Én Hívlak Elne.Fr

Az én dalom földet megrázó. Kenyeres jópajtásaim, kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét, kiket szerettem, s kik szerettétek lágy szivem. Az üdvözültek, kezedhez érni kezükkel. Dsida Jenő: Vallomás. Éneklő sok tiszta lánnyal, liliomos tanítvánnyal. Jó volna ilyen édes álmoson. Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk. Magyar Isten parancsa bennem. Úgy érzem néha: nem is élek, És álmodom csak, ami volt. Varga P. Melinda: Én hívlak élni. Csak gyönge, nagyon gyönge. Házunk füstje fölött. Szempilláimat csendesen lezárom... Langy szellő hozza erdőn, réten át.

Dsida Jenő Én Hívlak Eni.Com

Dsida Jenő: Az én kérésem. Hivtam a népeket, jöjjenek énhozzám! Mind a szók, És kezet fog. S elfelejtem, hogy minden látható, tapintható és megcsókolható: a rejtett igazinak. Szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek. Dsida jenő én hívlak élni is a. Ez a pillantás, mire vágyom, Ez lesz az élet szent csatáján. Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot. És álmodjuk az egymás közelét. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal.

Dsida Jenő Én Hívlak Eli Soriano

Continue Reading with Trial. Szent seregek ti, angyali kar, köröttem védőn táborozzatok! És nagy titokról halkan. Minden fáról szedett. Ha kedvesem hófehér vállára nézek, ha mélységes, barna szemébe nézek, remegve dobom felé a kérdést: Milyen lehet a Gyönyörű, kinek árnyéka vagy? Almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet.

Dsida Jenő Én Hívlak Eni.Fr

Mi a véleményed Varga P. Melinda írásáról? Dsida jenő : én hívlak élni. Én készen állok minden fájdalomra, Nem hall ajkamról senki sem panaszt, De most szívemnek még egy vágya volna. S volt elfogadni arca-bőre. Elég volt rég egy szó, nézés, lehellet, s fellángolt bennem már a mennyek üdve, és csókjaid közt fuldokolni kellett. Verjenek át, mikor nem téged emleget, Rothadjon el lábunk-kezünk, mikoron hozzád hűtlenek leszünk, ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem! És néha-néha lángja is lobog.

Dsida Jenő Én Hívlak Élni Is A

Nincs égi bolt fejünk felett, Nem áll a föld évmilliókon át? Szép is voltam s ez okozta a bajt. Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön. S ha jó az Isten, meghallgatja azt: Ne vágtassanak szegény rózsakerten. Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató. És zúgva és dörögve, tízmillió, százmillió torok! Azt a sóhajtó, Méla akkordot, Mit a futó perc. Indulok, hol vitt a lábad, földön kúszom könnybe lábadt. Talán még látsz keveset, de nem ám az ünnepi bálon. Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart. Szinte látlak: elszökdösnél, kergetnélek magam is, a sövényről rám pislognál -. Dsida Jenő Én hívlak élni. S hallgasd, amint énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegem húrjait.

Dsida Jenő : Én Hívlak Élni

Két nagy lila szem volt, melyre ráeresztem. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve. De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak. Felhőben megtört égi fény. Mindennap térdre kell. Bilincses bú és börtöni bánat? És vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Dsida jenő én hívlak eni.com. Száll be a szél az ablakon. És sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Nem volt csatlakozás. Miért vettelek észre ma.

Dsida Jenő Én Hívlak Eli Lilly

Hej, más volt hajdan, ötven éve! Kinyúl értem bizonytalan szavuk, megölel láthatatlan karjuk. Zokogásomat senki meg nem hallja. Mily biztosan, mily sunyi-resten. Hogy leperzseltem hófehér karod? Nem kél fel minden este. …nem tudok már várni, nincs időm. A vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserű mormogása. DOCX, PDF, TXT or read online from Scribd. Maradt hűs, haldokló kezeknek, magánnyal dús és koldus ág, melyen csak emlékek rezegnek: elvégezett szomoruság! Az én dalom egy halk imádság, - Rebegik lázas, haló ajkak, -.

És néma lesz a föld, akár a sír. A szivem fáj és vágy ébred fel bennem, Hogy fülem inkább mitsem hallana, Egy oly világon vágynék akkor élni, Mely mindig-mindig igazat beszél:-. Villanó fény, káprázó szemnek ezerszinü folt. Megölellek hallgatagon... És vén mesefák illatával. Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, dúljon a boldog, éji álomokon, seperjen át a fekete, tarajos és hideg hullámokon.

És úgy félek, hogy visszatér a dal. S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most. Futok repesve, rajongva elébe, odaroskadok újra ölébe! Vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok, dalolj velem hörögve. Lázban ég: Talán közeleg. Mérhetetlen éj, a királynő pihegve alszik. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. S úgy ringok el a titkok titkán, mint az anyám ölén. 0% found this document useful (0 votes).