Egy Dunántúli Mandulafáról Elemzés
Egy dunántúli mandulafáról Mandula: Nyugat-Ázsiában őshonos, ma már a világ minden szubmediterrán éghajlatú táján elterjedt. Budapest, 1983, Akadémiai. Trencsényi-Waldapfel Imre: Az aranykor-mítosz és a Boldogok Szigetei. Ez itt a retorikus kérdés. Giorgo Vasarinak (1511–1574) az olasz művészek életrajzait tartalmazó művében Mantegna pádovai freskója kapcsán írta: "Ott [a padovai Szent Kristóf freskón] lefestette messer Bonramino lovagot, és egy bizonyos püspököt Magyarországból, egy teljesen hóbortos embert, aki egész nap Rómában kószált, és azután éjszaka az istállókba húzódott vissza aludni, mint a barmok. " Csorba Győző: Római följegyzések 1947–1948. Felszín – konkrét képi sík, egy szokatlan természeti jelenség leírása Metaforikus többletjelentés – természetszimbolika, mitológiai elemek, évszakok toposza Az évszakszimbolika módosulása: a tél és tavasz szokásos jelentése észak-dél ellentétévé módosul – ÉRTÉKSZEMBESÍTÉS!
Mikor a táborban megbetegedett, 1464 súlyosbodó betegség és halálfélelem alapséma Mars és Minerva, illetve a katona és a költő egymást kizáró szembeállítása – tipikus humanista eszköz feleleveníti az aranykort, melyben az ember még nem ismerte a szenvedést szinte természettudományos pontossággal írja le a betegség szimptómáit. Itáliai elégiák Hazai elégiák A korabeli humanista költészet szabályai szerint készültek – retorikai sablonok Belülről jövő, személyes érdekű mondanivaló Konkrét feladó, konkrét címzett (Andrea Mantegna… dicsérete) Témamegjelölés (Midőn beteg volt a táborban) Allegorikus, mitologikus alakok Rögtönzés, versgyakorlat. Budapest, 2006, Codices latini medii aevi…. A verselemzés menete Expozíció (bevezetés) A vers témája (globális behatárolás) Műfaja (műfaji jellegzetességei) Címe Szerkezete (a gondolatmenet kiinduló és végpontja, belső egységek) Dikciója (versbeszéde: nyelvi eszközök, retorikus vagy metaforikus versbeszéd) Stílusa (korstílus) Modalitása (hangneme) Prozódiája (verselése: időmérték, hangsúly, gondolatritmus) Konklúzió (befejezés). Weöres Sándor fordítása). A Csorba-hagyatékot gondozó Pintér László szóbeli közlése szerint Csorba, aki szinte az egész Janus Pannonius-életművet lefordította, a Weöres-fordítás iránti tiszteletből nem vállalkozott saját fordításra. ) Padovába ment jogot tanulni. Hésziodosz korában Itália, később Hispánia, majd az onnan nyugatra fekvő szigetek kapják ezt a dicsőséget. Tengeren, erdőkben rejtőzz, csak tudjad örökké: Sziklákból született hajdan az emberi test. Itáliai epigrammák Az életmű első szakaszának jellemző műfaja az epigramma.
Önbizalma is meginog; beletörődő fájdalommal fogalmazza meg itáliai költőbarátjának a maga hátrányos helyzetét (Ad Tribrachum poetam – Tribracóhoz, a költőhöz): "Szépen-szólni-tudást csak nektek. A nőpápa létezésére utaló történelmi adatok "Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus Mainzból, 2 év 7 hónap 4 nap (…) Ez a Johannes, mint megbizonyosodtunk, egy nő volt, aki (…) különböző tudományágakban oly módon tündökölt, hogy senkihez nem volt mérhető. Emlékezzünk viszsza: ő már 1935-ben, a Janus Pannonius bukása című tanulmányában a zseniális költő és a méltatlan hazai környezet közötti tragikus meghasonlással magyarázta Janus magyarországi sorsát és költészetét. Did you find this document useful? Barbár anya szült – csúfolódol. Epigramma fajtái epigrammák szatirikus erotikus dicsőítő. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból.
Hephaistion és Nagy Sándor is Arisztotelész tanítványai voltak, Galeotto és Janus pedig a veronai Guarinoé. Körös megyében (Szlavóni) született Csezmiczei János néven Szláv eredetű, elmagyarosodott nemesi család. Trencsényi-Waldapfel Imre tanulmányából tudjuk, hogy hagyományosan a lakott világ nyugati vége az, ahol a hajdani aranykor emlékeit őrző boldog vidék található, s azt is, hogy ez a hely a bejárható világ tágulásával egyre nyugatabbra tolódik (Trencsényi-Waldapfel 1983, 131–151).
Egy ifjú táblaképen, 15. sz. Az egyik utolsó elégiájában (De inundatione – Az árvíz) a természet válik fenyegetővé; szorongása a természeti katasztrófától való félelem, rettegés formájában jelenik meg. A 3. sorbeli "fortunata arva", a boldog mezők kérdésében eltér a kutatók véleménye. Meghatározta nemcsak a magyarra, hanem más nyelvekre készült fordítások nagy részét is: mondhatni, megalapozta a fordítás és értelmezés elégikus hagyományát. Az eredetihez Laurens és Németh fordítása áll a legközelebb. Magyarul, mondjuk, így is: Hesperisek kertjében a Tíryns-béli se látta, Alkinoosnál az sem, ki vezér Ithakán. A záró sor megszólítása bensőségessé teszi a kapcsolatot a tragikus sorsú hősnő nevét viselő fa és a hasonló sorsú beszélő személy között, úgy azonban, hogy a kapcsolat nem kap közvetlen megfogalmazást. Ezek mellett főként magyarországi korszakában számos görög epigrammát is írt, melyeknek komoly, ünnepélyes hangneme, humanista értékeket felmutató világképe elüt a római epigrammák stílusától. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein. Gerézdi és sok más Janus-magyarázó elégia-felfogásáról Kocziszky Éva állapította meg, hogy a Schillernél kialakult elégia-fogalmat vetíti vissza a 15. századba (Kocziszky 1979, 234). Hogyha a mocskosság az erényt gyarapítja, a disznót Szentség dolgában senki se múlja felül. Pécs, 1991, Jelenkor. Mandulafa – önszimbólum: a versbeli én igazi világa a szellem, a kultúra világa, sorsa azonban oda köti, ahol a fejlett kultúra feltételei még nem teremtődtek meg.
Kikacagja a római búcsúsokat című művében a búcsúcédulák megtisztító erejében kételkedett – joggal. A reneszánsz művészet eszményít, idealizál – a humanista mű a szépség jegyében fogan. Célod: utánzómnak adni ki önmagadat.