alfazone.website

alfazone.website

Szerelem Van A Levegőben 1. Évad 74. Rész Tartalom

A szemei kéken ragyogtak, úgy mint a legtisztább patak vize. Elég sokan úgy hitték, hogy ő sem másabb mint az éjszaka démonai, hiszen ő is eladta a lelkét az Ördögnek, tehát ugyan olyan gyilkos, mint azok a lények akikre olyan nagy előszeretettel vadászik. Hiszen Sötétség nélkül nem létezik Fény. Szerelem van a levegőben 74 euros. És milyen igaza van…. Az előbbit a Madárka sorozatból, míg az utóbbit a Netflixes Halhatatlan vámpírok című szériából ismerheti a néző. A nyakába egy ezüst feszületet akasztott, amit az ingén kívül hordott, a köpeny gallérja között.

Szerelem Van A Levegőben 74 Rész Videa

Ugyan azon a Földön osztozik a két világ, amin a halandóké is, immár sok évszázada. Az egész élete egy merő borzalom volt, és ezért nem foglalkozott vele, hogy mit gondolnak róla az emberek. A város csendben, békésen, és tudatlanul pihent. Olyan érzés volt ez, mintha ő maga is kint lenne a szabadban, és nem a házban ülne, a meleg dolgozó szobában. Szerelem van a levegőben 74 rész videa. A bal keze mellett egy penna, és egy kis fekete tégely tinta foglalta el a helyett. Mindig is a halál mezsgyéjén lépkedett.

Szerelem Van A Levegőben 74 Www

Egyszerűen kiveszett, és el pusztult belőle. De végül sikerült neki. Szerelem van a levegőben 74 www. Sok halandó ember, az Ördög Cimborájának tartotta, de más nevekkel is illeték őt. A tűz tudott fényes lenni, oly annyira hogy a sötét homály sűrűjét is fénybe tudta borítani, de könnyedén el is tudott veszni, egyszerűen sötét árnyékba borulni, mert a homály elnyeli a fényt. Rút koboldok, vézna manók, és apró tündérek élnek az erdőkben. Gyűlölet első látásra.

Szerelem Van A Levegőben 74 Euros

Oly annyira hogy, egyszer csak hirtelen, majd véget ér, és beköszönt a hűvös ősz, és utána a jéghideg halálos tél. Az állán rövid gondosan ápolt kecskeszakállat növesztett. Gonosz démonok jönnek át a mi világunkba, és angyalok szállnak le az egekből. Senki sem tudhatja, hogy mikor jön megmérettetés, hogy mikor üt az utolsó óra. De mégis néha úgy érezte magát, hogy már jóval öregebb, mint ahány éves valójában volt. Valami olyan, amitől az emberek meg riadtak, a szívükben pedig félelemet éreztek, ha meg látták őt.

Szerelem Van A Levegőben 74.Com

Az emlékek egy ki kiapadhatatlan folyóból áradtak. Hiába próbált meg ellenkezni, az emlékek csak folydogáltak tovább. Elveszett úgy, mint a boldogsága, ama szörnyű napon, mikor a szeretett nő meghalt. Jól esett Malazárnak a tűz melege. De ez soha sem történt meg. Varázslók, és boszorkányok párbajoznak egymással. Mert ahogy Malazár úgy a világ is egyre sötétebb és komorabb lett.

Szerelem Van A Levegőben 74 Rész Magyarul Videa

Az emlékek folytak tovább, egy képzeletbeli mederben, amiben nem lehetett gátat építeni. Ismét fel sóhajtott. Malazárt a lángok fényei, kísérteties fénybe vonták. Az íróasztalon könyvek egy kisebb tornya állt. Sokszor beszéltek arról, a város kocsmáiban, az emberek, mikor részegek voltak, hogy egyszer el fogják űzni a várostól, az Ördög Cimboráját, és el pusztítják a Cane-házat. Nem akart szenvedni tőlük! Ekkor visszatért a valóságba, és elszakadt egy röpke pillanatra a múlt emlékeitől. Olyan helyekről, ahol a sötétség lényei rettegésben tartják, a babonás népeket, ahol a Gonosz jelenléte, a komor éjszaka eljövetelével örök, és halálos. A Gonosz mindenütt utat tör magának. Malazár fel sóhajtott. Tudta, hogy most kell meg tennie, hogy vissza űzze a mélységbe, – a börtönükbe – a gyötrelmes emlékeit.

Szerelem Van A Levegőben 74 Rész Magyarul

Ő a békéért harcolt, hogy betartassa a Törvényt, és hogy meg védje az embereket, akik az ő világában élnek – az Árnyékvilágban. Egy fáradt pillantást vetett a kandallóra és a benne lobogó tűzre. Gondolta magában keserűen – Nem érdekelnek mások szavai. A tölgyfa asztal, ami mögött Malazár ült, a helyiség hátsó részében állt, két boltíves ablak között. Ilyenkor gonosz, rémisztő feketeség jő, amitől az emberi szív megrémül, és szenved, és soha sem talál ki a fényre. Alig látszódott a szobából valami. …Ott állt egy nagy, hatalmas teremben, a barátaival, ifjú testvéreivel együtt, féltérdre borulva… mögöttük emberek sokasága állt… előttük pedig egy öregember magasodott, szürke köpönyegben… bölcs szemeivel őket nézte… Szinte a fülében hallotta a fogadalmának a szavait… amit soha sem feledett el. Malazár pedig éppen ezért nem félt semmitől sem. …Meg rázta a fejét, és el zárta az érzékeit. Igaz, sokak számára talán nyugtalanító, és gonosz dolgok volt bennük szó.

Ő rá mutogatnak, tébolyodottan kacagnak, és integetnek neki. Oda fent a Hold – a mindig figyelő, fényes Hold – vékony, sarló alakú volt még. Olyanok amikhez nagy erő volt szükséges, hogy bele tudjanak olvasni, és meg érteni a tartalmát. Serkan és Eda felhívják Aydant és Ayfert, és átmennek Aydanhoz, amikor megtudják, hogy mindketten ott vannak. A rendet az Árnyékvilág Magiszterei, és az olyan harcosok őrzik, mint amilyen Malazár Cane is. Malazár is ezt tette. Nagy erővel rendelkezett, és jól ki volt képezve – mint testileg, mint lelkileg. Az az ötlete támad, hogy szilveszterezzenek együtt ők, Alexander, Serkan és Eda, de Ayfernek ez nem tetszik. …Szépen, díszesen volt kiöltözve… a szíve pedig a torkában dobogott az izgalomtól… Büszke ifjú volt tele önhittséggel és naivsággal. A szavak csak szavak maradtak. A gondolataiba volt temetkezve. A könyv kupac mellett, papír nehezék alatt pergamen lapok vártak arra hogy írjanak rá.

A férfi már nem bírt ellenkezni, nem tudott védekezni… hamar meg adta magát. A sötétség ellen harcolt, és minden egyes olyan alkalmat ádázul keresett, amiben összecsaphatott, az összes nyavalyás pokolbéli fenevaddal. Becsukta a szemeit, szorosan lehunyta őket. …Ott látta maga előtt a szüleit… és magát is meg pillantotta… mikor hat vagy hét éves kisfiúcska volt csupán… mikor még tiszta volt a lelke, és nem tapadt a kezéhez annyi vér… Aztán a semmiből elő bukkant öreg mesterének az arcképe… úgy bontakozott ki az emlékek ködfátylából… Maga előtt látta az ifjú korát, és a tanuló éveit… érezte minden gyerekkori félelmét… és haragját… Ne kérlek, Istenem, Ne! Ki engedte az emlékeit onnan a mélységből, amit ezer lakat alatt tartott, biztonságban. Komor tekintetét nem vette le a tűzről, a táncoló lángokról, ami lágy meleget adott, és félhomályba borította a szobát. Nem érdekelte őt semmi sem. A tűz szinte örökös táncát járta, körbe és körbe, néha hangosan, pattogva, és ropogva, olykor vígan, csöndesen, és melegen – csodásan, és kellemesen. Nem volt olyan hideg a szobában, de olyan nagy meleg sem. Az emlékek pedig nem álltak meg, és nem szűntek meg létezni, csak jöttek… és jöttek hogy kínozhassák Malazárt. Az érzékei kitágultak, a bőre bizserget, a tarkóján fel állt a szőr. Régi, ezeréves, poros könyvek sorakoztak rajtuk, pedáns rendben.

De ha akar, és van egy csöppnyi ereje harcolhat ellene. Szemei ki pattantak, és kiegyenesedett a karosszékben ülve. De nem tehetett ellene semmit sem. Ugyan is minden legenda igaz. Az ablakok mögött sűrű sötétség lapult. Az emlékeitől akart meg szabadulni, de nem tudott. Féltek meg tenni, és rettegtek Malazár haragjától.