Moszkva Parti Esték Dalszöveg Magyarul

"Mi ukránok már ilyenek vagyunk" – mondja. A nyugati nőket, még a gazdagokat sem ítéli el, nem tartja rossznak őket, a körülményeknek köszönhetik gondolkodásukat, sorsukat is. Moszkvába való érkezésem másnapján, szállodám ablakából első ízben kitekintve, a szemben levő ház tetején két kutyát, két uszkárt láttam sétálni. De az utcán is láttam kisgyerekeket. Előkerülnek tárcájából a fényképek.

A nő helyzetéről a társadalomban. Már fél tizenegy is elmúlt. Megtudtam, hogy több generáció műve. Bejártam a Péter–Pál-erődöt, a templomot, ahol az egymás mellé helyezett márványkoporsókban a cárok alusszák örök álmukat, akik közül oly kevés halt természetes halált, azután az udvart, ahol a cárok életének eloltóit kivégezték, s azután a kazamatákat, ahol azok az akasztásra vártak, vagy a lassú halálra egy életen át. Hányan áldozták magukat már őelőtte is az iskolázásra, hány mártír, aki nem keréken gyötrődött halálig, hanem egy eszményen. A fali díszhez, a hitelesen avítt selymű székecskékhez, a berakásos asztalkához, amelyre ázott kabátomat és kajla fejfedőmet helyezem, ilyesmi illenék.

Itt a Szent Lajos utca, itt a régi szép Vörös-híd helyén az ocsmány új vasalkotmány, itt a Miasszonyunk-templom. Vörösmartyt ez a megtisztelés érte Franciaországban. Ő mintegy kívülről tudta nézni és megítélni Platonovot, a mai magyar értelmiség Platonovjait, akiknek szerinte módjuk lett volna értelmesebben élni, képességeikkel a maguk és a köz javára jobban gazdálkodni. Ebből az a képzelmem támadt, hogy ő maga sem változott, s olyannak fogom viszontlátni, mint annak idején ismertem. A korszak két nagy szépírója, Chateaubriand és Benjamin Constant gyanakvóan, hidegen, majd megvetően nézett a kor bálványára.

Nem kis könyvtár az a rengeteg mozgalmi folyóirat sem, amely húsz év alatt átment a kezén, s amelyet ő fegyelmezett osztályhűséggel rendre elolvasott. Az első felvonás sugárzóan világos, valószerűtlenül fehér fényben zajlik, a második odú-sötétre vált. Ápolt körmök, finom kéz; ez volt az első "ci-devant", akivel találkoztam. Nyugalmam azonban csak egy percig tart, mert viszont most már a jobb oldalamat oly jótékonyan melegítő hölgyben is mozogni kezd az ihlet; ölébe fogja a könyvet, amelyet az imént a teáskanál nyelével felvágott, a rojtos lapok szélére firkantgat aranyburkolatú csavaros ceruzájával. Ebben a nyelvben több hitele van az elvont fogalmaknak. Minden erejét összeszedte és mivel nem volt más választása, az utolsó magyar kezével megmosta az utolsó magyar lábát. 1981 áprilisában Horvai a Pesti Színházban is megrendezte a Platonovot. A gyarmati részvények, a kínai, chilei couponok elértéktelenedtek. Voltunk a Vatikánban. Hányan vagytok összesen? Az utcán gorombaságot és könyörtelenséget. Csak az első emeletig jutottunk, az egyik takarítónő erélyesen kikergetett bennünket; a gyerekek épp aludtak. A hajdani ősök találmányainak megőrzése és továbbadása éppily hálát érdemel.

Ennek viszont kötelessége is a belépés, a körültekintés, az orvosló jelentés, ha rendben akar maradni a dolgoztatóival: köztük elsősoron a lelkiismeretével. Egy pillanatig ebben a helyzetben maradok. A szántók között sehol egy szurdik vagy jég kori vízmosás; ezeket azóta itt betemették. Mert az ő eredményei, ugyanazon a területen, ugyanabban az irányban éppoly nagyok, éppoly megbecsültek. Ezt két nap múlva tudtam meg. Az utasok kendőt csavarnak nyakukra, kesztyűt húznak, kötött kabátkákat szednek elő. Ez után szólt oda Kun Béláné a férjéhez: látod, már Párizsban is szerepelsz! A saját életéről szeretnék valamit megtudni. Fölborult újra minden. Majd a gyermekkori csavargási ösztönt, amelyre mindnyájan emlékezhetünk. Mert közben az az érzésem is megvan, hogy a szerzőknek nem régibb – két-három hetes – elmeterményeit olvasom, hanem azt, amit épp e pillanatban hoznak világra. Láthatod: gazdagok szusszanó. Egymás kezét fogják az asztalon. Kívülről is megkerülöm a falut, s a tér helyett azon a kis nyúlfarknyi utcán igyekszem kifelé.

Régen szerkesztő – újságíró voltam, ma már semmi. Ki emlékszik, mi volt egy Rimamurányi? Rögtönzött statisztikáim szerint a részegek közt a legtöbb az idősebb férfi. ) Ezt szeretném tárgyilagosan leírni, még melegében. Ezt kérdezi mindenki, akivel találkozom.

Mint történelmük és irodalmuk mutatja, vérre maguk közt is elég könnyen vetemednek. Egyelőre a karmester visszaparancsolta a szökevényeket a színpadra. Az egyik a közvetlen látás, a másik a pompás láttatás élményével. A vöröskatona ül a folyó partján, melyben esti felhők tükröződnek; a virágok színe és harmóniája mintha a levegőbe emelné.