T U D O R I N D A - 3. Osztály: A Mohácsi Ördögök - Mohácsi Népmonda Alapján
Egy éjszaka azonban rettenetes vihar tört ki. Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt: Kis türelmet... Bejelentkezés. A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. A szigeten túl sok volt a vastag törzsű fa.
Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Johann Schreier: A mohácsi csata|. Némán intett a kardjával, hogy itt a leszámolás órája. Készítsétek a fegyvereiteket!
Sorsotok jobbra fordul. Nagy dörgés, villámlás támad majd, s megjelenik egy aranyos ruhába öltözött ifjú lovas. Mindenki magára öltötte állatbőrből készült ruházatát, fejére húzta sisakját, kezébe vette buzogányát és rohant a partra, be a csónakba, át a túlsó partra. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták. S hogy még ijesztőbbé tegyék, vörössel festették meg a fehér fűzfát. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! Csatlakozz te is közösségünkhöz, Csatlakozz te is közösségünkhöz, s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában. Állatfejeket és ördögpofákat ábrázoltak. Az emberek a Duna szigetének mocsaras nádasaiba, erdőibe bujdostak előlük. Pergett a sok kereplő, búgtak a kürtök, ütötték a kolompokat. Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Mi is elkészítettük a februári meseműhelyben rémisztő busó álarcunkat, piros- fekete- fehér színekből összeállított porpasztellel, sajátos technikát alkalmazva. Amikor a felriadt törökök kitekintettek, azt hitték ördögök rohanták meg őket, s fejvesztetten menekültek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokac ember. Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán! Elkeseredve ültek a nádból vert kunyhóik előtt. Fegyverül pedig keményebb fából buzogányokat készítettek.
Ettől a szertartástól azt remélik, hogy a gazdák portáit a jövőben elkerülik a gonosz, ártó szellemek. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Nem vették észre, hogy milyen nagy veszedelem fenyegeti őket. Kezükbe veszik a kereplőiket, megfújják a kürtöket – emlékeznek erre a régi győzelemre. Egymást kaszabolva futottak, s még hátra sem mertek nézni. A várva várt jelek sokáig nem mutatkoztak. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Ezzel ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka. Egyszer csak, amikor a tűz mellett némán bámultak a fekete éjszakába, a sötétből egy igen öreg sokac ember lépett eléjük, s így szólt: − Ne keseregjetek! Ezután félelmetes zajkeltésre kereplőket csináltak, s a fűzfa kérgéből kürtöket. Legelőbb tehát csónakot készítettek, hogy legyen mivel átkelniük a Dunán. A jelmezbe öltözött emberek kürtszóval, kolompokkal járják végig a házakat, udvarokat, az állatokat, majd hamut szórnak szét a portákon.