Stephen King Könyvek Letöltés
Aztán a lépcső felé vonszolta magát. Semmi fontosat, anya. Az esemény megörökítésével megbízott fotós a gépét kattogtatva táncolt körülöttük, úgy nyüzsgött, mint egy éhes szúnyog. Odakint tovább zuhog az eső, s lassan elmossa az utolsó hófoltot is. Elvesztette az eszméletét? A sietségben, hogy Dussander minél előbb kívül kerüljön az ajtón, csaknem elfeledkeztek a levélről.
Nem változtat semmin, igaz? Már otthon a helye, a kandallónál... vagy legalább a konvektor mellett. A fű idebent a nyári pázsit tökéletes zöldjét idézi. Ami azt illeti, ha dr. Alberness annak ellenére felveszi Amandát a Greenlawnba, hogy - amint azt Cassandra említette - egyetlen szabad ágyuk sincs, Lisey még arra is hajlandó lenne, hogy letérdel a doki elé, és bő nyállal lecumizza. Bölcsebbek is lettünk volna? A papírvágó kés pengéje átszúrta az inget, és a bőrét birizgálta, de Norman jóformán oda sem figyelt. Nem is tudom… – mondta. Bill végre megmozdult, és egyelőre csak ez számított. Ezt most nekik kettőjüknek kell megoldani. Ezt nem gondolhatod komolyan, Rosie! Azt hiszem, az egészet kis részekre törte és... Emlékszem egy vasárnapra, azután, miután megkapta tőlem az érckalapácsot. Később Tigris páncélosokat készítettünk. A választ ezúttal Norman korgó gyomra adta meg.
Scott értené, miről beszélek. Akkor nem csinálhatnak velünk semmit. A hullott gyümölcs közül jó néhány még friss és tömött volt; bizonyára csak az iménti vihar sodorta le őket. A rádióban Dick Curless énekli "Mérföldenként sírkövek" című számát, papa szeme vérben forog, az ajka lebiggyed, kilátszik a fogsora.
Mindketten a tartóoszlop tövében összekucorodó, alvó lényt nézik. Vasárnapnak kellett lennie, mivel a gyakorlóudvar tele volt emberekkel, mindenki agyonütötte az időt valamivel: frizbiztek, egy vagy két dobókoronggal, passzolgatták egymásnak a bőrt, vagy csencseltek, ha volt mivel. Ne... Hirtelen iszonyattal megpróbálta felküzdeni magát az ébrenlétbe. Egyáltalán nem ismert meg. A Biotetvek persze egytől egyig buggyant seggfejek, de vannak köztük rendkívül óvatos példányok, és az olyan helyek, amilyen az Anyák és Nővérek, többnyire épp az ilyen elővigyázatos seggfejektől hemzsegnek. Mindenesetre Albernessnek nagyon hízelgett, hogy Scott Landon felkereste {teljesen odavolt, ahogy mondani szokás), figyelmesen végighallgatta beszámolóját a sógornője betegségéről, és igencsak megörült, amikor kedvenc írója felajánlotta, ebédeljenek együtt.
Épp azt próbálta sulykolni magának, hogy előre zuhanjon, rá a lépcsőfokokra, és ne hátrafelé, a mélybe, mikor egyszer csak kitisztult a látása. Ma nem nagyon vonzotta a céllövés, mégse vette ki a töltényeket, maga se tudta, miért. Lisey fehér csipkeruhában, Scott egyszerű fekete öltönyben volt - A temetkezési vállalkozói munkaruhám, mondta -, amit külön erre az alkalomra vett (hogy aztán az Elkárhozottak összes könyvbemutatóján és felolvasóestjén ezt vegye fel). És még ha történetesen talál is valakit, mit mondjon neki?
Tudom, ez úgy hangzik, mintha Robert Ludlum írta volna, de hát ki gondolná, hogy akár egyetlen náci is él egy ehhez foghatóan csöndes elővárosban? Amikor végeztem, a szemétbe dobtam a rongyot. Mindketten megvagyunk! Megkerülte az ágyat, benyúlt Amanda hóna alá, és hátrébb húzta nővére ernyedt testét. Azt mondta, menjek a szobámba, és olvasgassam a könyveimet, amíg ő megcsinálja a dincset.
Az enyhe félelemé, helyesbített később. Hová lett a hálóingem? Teddy bólintott, de még mindig nem nézett fel. Scott halkan suttog, a szája is alig mozog. Hány év kell ahhoz, tűnődik Lisey két éjszakával később, ahogy egyedül fekszik a lerobbant motelszobában az ágyon, és a narancsszínű Holdat ugató kutyákat hallgatja, hogy az együtt töltött napok egymásra halmozódó súlya összenyomjon egy házasságot? Megtapasztaltam, hogy Amerikában igenis meg lehet élni horror írásából. Még munkát is talált. Egy sofőr elvesztette az uralmát az autója fölött, a kocsi kicsúszott az útpadkára, ahol Johnny éppen egy versenyautóvá alakított Chevy hátsó kerekei szerelte. Erre, amit összeforgalmazott, csak annyit mondhatok, hogy az egyik leghidegvérűbb fickó kell, hogy legyen, aki valaha ezt a sárgolyót taposta. Amikor megpendítettem, láttam, hogy a szeme fölvillan, mint a tivoli lámpája. Pedig ma este Lisey nagyon vágyott rá, hogy kiönthesse a lelkét.
Mindenesetre a négy nővér a július 4-ét követő héten kipakolta és kitakarította a pajta fölötti hosszú, zegzugos szobasort. Most előhúzta, és egy papírba burkolt csomagot nyújtott oda az öregembernek. Akkor majd nyilván gyöngéden kiadják az utamat, nehogy megbotránkoztassam valamelyik jól táplált hölgyet. Olyan színe van a bundájának, mint ősszel a faleveleknek. Másnap elautózott a Ridge Lane-re, és hosszú beszélgetést folytatott Victor Bowdennel. Ez történt előző este is, amikor a második pohár jeges teából az asszony véletlenül a kezére loccsantott néhány cseppet… és bumm – az orrából máris úgy ömlött a vér, mint repedt főcsőből a víz, még mielőtt Norman egyáltalán tudta volna, mit csinál. Hallgatom - mondta Lisey, és egyre erősebben szorította az ezüstásót... Arra várt, hogy megforduljon a szél. Ördögöt, hisz még egy gimnáziumi érettségim sincs.
A baba szeme duzzadt volt a sírástól, arcocskáját könnyek borították, de mostanra elcsitult, s mintha a levegőben kalimpáló lábfejét tanulmányozta volna.