63 Busz Menetrend Nagykovácsi Irány

A jelzések kézenfogva vezetnek. Megpróbálok átegyensúlyozni rajta, de az utolsó lépéseknél megbillen, és a jobb cipõm vizes lesz. Balra fordulok a következõ utcában, és futásnak eredek.

Egyre többen jönnek szembe a még fürgének mondható, de már zombi stílusban mozgó túrázók. Képviseletében Bökönyi Anikó vezérigazgató. A gyerekek a Helytörténeti Gyűjtemény megtekintése során megismerték a falu múltját, az ott élők életmódját. Õ jobbra megy az L-en, én a flaszteron, tovább az ipartelep mellett. Sok szembejövõ ismerõst üdvözölhetünk. Itt van már az info tábla, ami elõtt jobbra elmegy a [P-] a Hosszú-árok felé, mi pedig egyenesen az Antónia-árokba kezdünk bele.

Kiáltással üdvözöl engem, és a saját célba érkezését. Balra a rövid hídon már együtt megyünk át. Kiderül, hogy nem kellett volna a kilátónál visszafordulni, hanem a P3 folytatódó, másik ágán kellett volna leereszkedni. Belépünk a Károlyi kastélyba. Fent a tûzrakó helynél fõznek valamit, nagy a füst. Spot már visszafelé jön.

A vasúti átkelőből odalátok a Tóvároskert megállóba, de lépcsőjén senki sem hever, senkinek sem gratulálhatok. Fent, azért jóval szellõsebb a klíma. A 3. b osztály Szarvast tűzte ki úticélul. A programban részt vevő magyar tanárok és gyerekek ajándékot is kaptak, amelyek a város nevezetességeihez kötődtek.

Leérünk egy mélyúthoz, ahol balra fordulunk. Mögöttünk a tatabányaiak és Zsolt "vidám" hangját hallom. Jólesik a szinte zavarba ejtõ gesztus. Az utolsóknak már cipõkanál kell a beszálláshoz. Helyi járattal utaztunk be Zadar belvárosába, illetve ott a Városházára. Nem várok senkire, saját tempóban nekivágok a temetõ mögötti emelkedõnek. A buszmegállóban ül pár túrázó kinézetû egyén. Öreg tacsi követeli tõlem ugatva a Zsolttól éppen most kapott körtét. Fél órával késõbb tudtak elindulni, mint mi, pedig még láttuk egymást a rajtban. Kenés után kiegészítem a bónt egy feles Coke-ra és egy kókuszgolóra, aztán felőlem indulhatunk is. Sokáig caplatunk az utcán, amíg elérjük a kis teret, amibõl jobbra nyílik a Mónika utcája. Fotók megtekintése 1. a osztály.

Néhány perc múlva a sûrû növényzet mögül már elõ- elõcsillannak a mesterséges fények. A favágók után betorkollunk egy erdészeti mûútba. A szántás végén mégis átvágunk a réten. Mindent elintézett, nemsokára megy is tovább. Haj, de messze vannak még azok. Ha valaki krimibe illõen megkérdezné tõlem, hogy: "Hol tartózkodott 2008 vagy 2009 vagy 2010 vagy 2011 május elsején hajnali fél kettõkor? Mondják a vonal túlsó végén. A most következõ erõs kaptatót viszont alternatíva híján senki nem ússza meg. Egy lejtõ aljában az útra dõlt fákból már kifûrészeltek annyit, hogy ne kelljen bajlódni az átmászással. Hát, te hogy kerültél ide? Megtaláltuk, második nekifutásra... A kilátó klassz, gyönyörű a kilátás! Kisvártatva betonlábú villanyoszlopon S- jelzést látunk. Én hagytam volna, hadd menjen le a hegy másik oldalán.

4. ellenõrzõpont, Miklós-forrás. Zsolt már megint elült, mint öreg kappan a tyúkólban. Az egyenes szakaszoknál vizslatom a két figurát, de ezek már nagyon elhúztak. A legtöbb egy napon megtett táv összesen: 63, 52 km. Emelkedő után megint szántóföld mellé érek, ahol viszont lejtő következik.

Az egyik ilyen nagyon meredek emelkedõn ér utol minket Vaddino és NoNet. November 29-én, pénteken az 5. a osztály egy rendhagyó történelem órán vett részt a Hop on Hop off városnéző busz fedélzetén. Jövünk még néhányan, egy jó darabig lesz dolga a csahosoknak. Lassan elfogy a szórat, komfortosabbá válik a járás. Nézzük csak, hogy néz ki ez nappal?

Néhány elszánt pecás most is lógatja. Senkit se értékelnek a színészi képességeim, ezért váratlanul meggyógyulok. A Pilisszentkereszti, mûúton egy jólláthatósági mellényes rendezõ terel át. Római Kaszások - SzSE Teri 23-49. Megerõltetõ úgy menni fölfelé, hogy ne csússz meg, de azért haladj. A vacsora után búcsúestet tartottak.

Ezt is évente le kéne lakkozni, hogy ne rohadjon el. Ma meggyûlt a bajom a futókkal, ráadásul most hagyom magam megdumálni. Meglepetésemre a Kakukk-hegy sem rejtett csúszós ösvényeket, tehát szó szerint le lehetett sétálni Szomorra, a sportcsarnokba. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint az elõzõ förmedvény. Figyelem, hogy hol lóg be szalag, és amint meglátom, balra bemegyek az erdõbe. Balra mozgó fényeket látunk, közelebb érve erdei pihenõalkalmatosság rajzolódik ki, rajta pontõrökkel. Itt az igazolás után leülünk egy farakásra édességgel és üdítővel frissíteni. Az is rituálé már, hogy az utolsó korty kóla legurítása után a kólás palack átvételére egy depóst kérek meg. Hahózok a pontõrségnek, és kérdezem, hogy merre kell folytatni. Tavaly BUBU volt a jelszó. Csilla - miközben visszahanyatlik a padra - remélhetõleg megbocsát.

Elõtti fák törzsét vörösben láttatja a hajnali verõfény.