Józsi Bácsi A Tanyán - Gyerekdalok Magyarul

Számomra legfontosabb mégis egész évben az volt, hogy nyáron három hetet nagyszüleimnél, gyermekkorom színhelyén tölthetek. Miután Benes meghalt, vissza lehetett térni Csehországból, de akiket Magyarországra vittek ki azok nem jöhettek haza. Hát azon a tálon volt minden földi jó.

Boldog voltam, hogy Bekivel lehetek, de annak már kevésbé, hogy a feladatunk az volt, hogy adjunk el egy csomó papírból készült lepkét. Deliné Szolanics Zsuzsanna: Amikor egy 3 gyermekes anyuka blogol Trixi bemutatkozik a bölcsiben – 2008. szeptember Hol is kezdjem? Biztosan a legyeket fogdosta össze a lovak körül, mikor meglátta Durcit a kandúrt. Felváltva dolgoztak, hogy gyorsabban menjen a munka. Aztán eljött a következő év tavasza, és apám másod unokatestvére – akinek a nagymamája, Zsuzsanna testvére volt apám nagyapjának – megtalálta a patkós pénztárcát a padláson, amikor a krumpli fogyni kezdett hónapról hónapra, ahogy eladogatta. Küldték a hangokat szaporán, s iszonyú fájdalom hasított hátukba, szárnyukba, ha rájuk hullt a tüzes pernye. Rechts sind Seen, links sind Seen, in der Mitte gibt es Regen. Józsi bácsi a tanyán. Megtakarítása nem volt több, az a kevéske pénz, amit az eladással keresett pedig nagyon hamar elfogyott. Senki sem tudja, melyik lap az utolsó, amin csak egyetlen szó jelenik meg: VÉGE. Mutassa meg a felnövekvő nemzedék, nem lehet minket csak úgy leírni, s lesz még Magyarországon második Puskás-féle csapat. Akkor még nem volt gyermekvédelmi törvény. )

Hát ez olyan kicsi hely, hogy nem fér be a lábam! Mire végre előbújt az ólból, hogy miért kiabál mindenki, az ebédnek annyi volt! Következett a jaj, de ronda barna patentharisnya. Szórádi Dzsenifer: Roma hagyományok Nagyvázsonyban A romáknak a néphagyomány őrzése nagyon fontos. Nem ritkán volt sürgölődés benne, mégha kicsi is volt, és rend szerint híján volt a helynek minden fölösleges kacat számára. Ó, idő, ha tudnálak, most megállítanálak. Ezt én nem tudtam és az utolsó szóig elhittem, amit az öreg mondott. Luca néni nem értvén a román beszédet ugyan, de jónak látta rendre utasítani az újabb támadót: - Jut, jut magának is bocskoros vitéz uram, mert van, abból elég csak várja ki a sorát!

Ezt a kis szösszenetet olvasva biztos vannak olyanok, akik rácsodálkoznak/megmosolyogják a korszak szabályrendszerét (netán tovább kutakodnak e témában), és vannak olyanok is, akik maguk is átélték/megtapasztalták ezeket a dolgokat, sőt nemcsak, hogy további adalékokkal tudnának szolgálni saját emlékeikből, hanem a címben megkezdett indulót folytatni is: "az úttörő oly vidám…". Nyugodtan keverték reggel a málét, három tojást elüttek, és én kicsi gyerekként hordtam nekik a vizet a kaszálóba. Az egyetlen tanteremben tanultak a gyerekek. A magyar világ nem tartott sokáig. Esténként pikáns témákat is feszegettek a Margit aprócska konyhájában. Szövegíróim különböző érzelmi húrokat pengetnek.

Marika nénéd már hazafelé zötykölődik az úton. A család összeszedte, amire úgy gondolták feltétlen szükségük lesz és felpakoltak a vagonba. És elkövette Petruc bácsi élete egyik nagy hibáját, amikor kiállott ünnepélyesen a portája elé kezében egy csokor virággal. Úgy ragyog rám a csillogó két szeme, Mint fényes Nap a virágos mezőre. Tilos volt a gyermeket "megjajgatni, megkiabálni". Kérdezte Attila, amire nem jött azonnali válasz, mivel Gyula bá' nagyot sóhajtott a vonal a túlsó végén.

Nem baj, legalább útba igazítanak a világ vége fel, ha már egyszer elindultam. Ő pedig csak 26 éves nőtlen fiatalember volt, igaz édesapja betegeskedése miatt apró mostoha testvérei felnevelésének a gondja nyomta a vállát. Bal oldali szomszédommal, Nagy Bénivel sokat bakalódtunk, verekedtünk. Ha az Erdélyi hadszíntér, az Uz völgye és hágója, az ottani keskeny utak, a meredek fenyvesek között a sok nehézség naponkénti leküzdésével volt egyenlő, akkor az olasz front maga volt a pokol.

Érdekesen hatott rá ez az együttérzés. Lóci Norbert: Életmese Anyukám mesélt nekem dédapám életéről. Öltözzetek fel jó melegen! Minden bizonnyal ennek jegyében történt, hogy 1944 nyarán harminckét zömmel a Felvidékről és Erdély északi területéről - munkaszolgálatost vezényeltek Alsógalla körzetébe, majd október végén áttelepítették őket a Bánhida melletti Síkvölgypusztára. Az udvarban istálló, tetőterében szalmával telt kispadlás, részben azért, mert mindig tartottak 2-3 mangalicát az ólban, és kellett a szalma alomnak, részben mert az ablakokhoz való üveget is féltették, azt is szalma között tárolták. Kidobta a szemetet a tartályba, majd előre szaladt az üzlethez. Hisz ekkor ő már 28 éves volt, öreglegénynek számított, így szülei, de főleg nagynénje (Dora néni) nagyon szerették volna, ha megnősül, pláne ha egy módosabb lányt szemel ki magának. Ismét teljesen jól tudta végezni a dolgát, és minden újra a helyére került. Ne mond azt, hogy el tudsz menni... Ne mond azt, hogy el tudsz menni, szemed könnyben ázik. Amit csak lehetett, a szájába vett, ha nem fért bele, meg akarta rágni. Férjem családjából került hozzánk néhány kedves régi tárgy, melyekről rájuk emlékezünk. Büszkén mutatta a sok oklevelet. Ez főleg őszszel és télen volt kellemetlen, a sáros utcákon egyedül araszolva a falu vége felé.

Már odakerülése is regénybe illő történet. Mivel én vizuális típus vagyok, jól el tudtam képzelni, amit Mia mesélt. És én kis buta meg voltam győződve, hogy minden katona egyformán szép, fiatal és fegyelmezett! Na ezt már nagyon unjuk… de szerencsére most nem nekem kellett végighallgatni, így én ez idő alatt át tudtam mászni a kordon alatt a mellettünk lévő elzárt trambulinhoz… Lecsó most pártatlan akart maradni, ezért azt mondta jobbnak látja, ha visszamegy a kávézóba Apához… Anyuc úgy érezte egyedül maradt, de ez azért meg kell mondjam, nem volt így…, legalább még 50 néni és bácsi volt ott körülöttünk, aki szájtátva figyelt minket… Annyira jó nap volt! Mikor elérte a sarkot, visszafordult. Reménykedtem, hogy a róka valamiképp meggondolja magát és más irányba megy.

Nos, itt van egy olyan fekete folt, amelyről már történetem elején szóltam. A fiú is észrevette a fiatal lányt, nem tudta, hogy milyem nemzetiségű, milyen nyelven beszél, ezért megkéredezte a lánytól csehül, hogy "kam pak holka?