Télen Salad Sebesen Nyron Pine Csendesen

Álmaid őrzöm ébren, fagy karmolja a tested. Ábrándjaim neki súgtam. Hagyd boldog gyermekzsivaj töltötte be csöndes ottho- el a magányt, menj a népsokaság közé, hogy nukat. Akkoriban nem tudhattunk semmit. Semmitmondó plakátok alatt, a Corvin-köznél cigarettázok.

Mert, ha a holnap enyém, űzöm a csendemet én: víg zene, harsona harsan, röppen az égbe a dallam, cincog a víg hegedű, csorran az égi nedű. Együttérzésből lehet egy zsákkal. Fegyverét feni a kifosztott róna: föl! Eső után, ha a szél simogató. Nem vár rád igazi menedék. Ablakok nyílnak, nekem mind koporsó, de akit beszögeztek, annak deszka, fém. Szerte hever, Pál a tükörbe. S nem érti, miért kell.

Boldog karácsonyt kívánok Maszat Mûvész Molnár Andrea, Szászrégen. Csak táncolj, ahogy tűz olvaszt jégesőt. Hiszed bár, újult anyaöl: mint mészkő-varázs a hegyen, mint faragott kő: tündököl! Mikor megszólít valaki más. Mundérod szolgasága, öregek ráncba szednek: Gyújts világot magadnak! Gyengéden megérintelek. Ringatózom, mint a tó, Kalászaim zizegik.

Dúdolok, mint a gyermek, ki fél, valami nyikorog, tompán, monoton, fejemben kong: kopp, kopp, kopp, egy nyitott ablakot verdes a szél. Harangszóval el is mennek. Szőlőkarók vézna teste, köztük lépeget az este. Indulnak szavaim, megvasalt bakancstalpak. Ha a délin hószirom hull, az északin búza pirul, tarka-barka köténykékből. Komor falakon suhan alakom; árnyam követem, avarfövenyen. Pihen az értelem az égi rendben, múltban tátongó emlékezet vagyok. Messze távol a hómezőn. Jelsor, amit skandál a szám, Rám utaló bankszámlaszám. Kicsúszott a gólyalába, Földre huppant feneke, Éktelen nagy fájdalmában. Győzött itt a fondorkodó gonoszon. Egyedül bolyongok e dicstelen világban. Takaró mozdul, megreszket a lábam, lázadásból már vállat sem vonok.

Miért jöttem e világra? A fényes égre: Ildikó! A páva színű rétnek. Ha májusi a nyitvatartás.

Az őszi eső, mert esik kint. Dühtől sebzett Vérebek. Minden ragyog örömében. A tablókép nehezen értelmezhető, villan a vaku, mosolygunk, nagy mosoly! Lelkem magánya nem gyötri a testem. A tesóm és én minden hétvégén futunk. Legveszedelmesebb közülük a taipan. Két gömbölyű melle, mint két ropogós zsemle, fuldoklott. És az este nem lenne más, csak egy folt, Nem látszana se egy csillag, se egy Hold.

De bűvésznek lenni néha terhes, hogyha felteszi a kalapját, biztos, hogy a fejére hullik. Elhangzó szép neved. Suttogásod hallgatom. Sem voltam képes percekig. Télen salad sebesen nyron pine csendesen. Megbízom benne, mert ő igaz barát. Egressys Benjamin, kinek szól a Szózat, kinek szól az az ének, kinek is írtátok, melyik ötödünknek, s melyik hetedének. Alkonyat, lila nap, lila felhők. Éjfél után egyre hűvösebb van. Egyetlen példány mérgével akár 200 juhot is meg lehetne ölni. Versben mondom el, ki is vagyok én valójában, midőn olykor-olykor elmerülök a költészet világában. Én mindig éhes vagyok!

Zöld hegyoromról messzire járva. Kezem a zsebemben mint aki épp indul. Láng szalad át magasan, majd. Egy cipõsdoboz födelét béleld ki fehér papírral. De együtt nem iszunk. Kiderül: nem áll senki az ajtófélfánál. Sors az út az idő és a dermedt sötét. Késõbb a Szentföldre inÍgy alakult ki a mikulásdult, hogy bejárja az Üdvöjárás. Ezt nehogy említsd, dolgozik eleget). Télen szalad sebesen nyáron pihen csendesen mi az. — Nem küzdöttünk talán hiába, bár évek szálltak, mint a percek…. Boszorkányos jókedv, felhőégig magasodik, lesködik a szép hegy.

X. Didereg a szívem -. Telefon/fax: 0264/541323. Elhadarja az erősödő szél szomorú versem. Vonz, mint apró kis. Addig is zárva maradok elõtted és mindenki elõtt. Hibajavító ízű a szám. Csupa arany meg ezüst volt a parázs helyett! Mitől is lenne káros? Eső az, s ha nem sietek, pár cseppje a nyakamba csap. Szemei látványa nem csal meg soha. A bárányos szélnek terelő járása, Dózsa-tüzű népek, félteke-testvérek.