alfazone.website

alfazone.website

Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Mint Aki Útra Készül

Csak úgy indult, mint elindul a szél, ahogy tavasszal partra fut a víz, ahogy hullni kezd ősszel a levél. A patak vize csobogva szaladt. A hűvös vízben békén megmerültek, de míg az útjuk kéztől kézig ért el, mosoly hullt rájuk elnéző meleggel, mosoly hullt rájuk kedves, tiszta fénnyel.

Móra Magda Az Út Felén Túl

Sárgult lapokról itt elédbe tárul. Bálványt – helyetted – Uram, nem kerestem, mert bárhol jártam, rám talált a hangod, és kezed nyomát mindig észrevettem. Ha van határ, csak egy lehet talán: öröm-sugár sós könnyeink taván. Izzott a kertben a nyári rózsa, kéklett az írisz, s illatozott; Aranyló mézet érlelt a hársfa, havat a jázmin permetezett, de a boróka mégis úgy látta, a völgyi kert csak börtöne lett. A jelszavadat elküldtük a megadott email címre. Móra magda az út felén tulle. Köszönt felém a pitypang. Míg énrám néztek, ők nem engem láttak, mögöttem, bennem a volt iskolát. Nagyapám drága, rég megkopott tolla. Látom Sankt Pöltent, gyárkémények füstjét, és Göttweig pompás barokk tornyait, Dürnstein várának ódon romjait, s a Mondsee messze csillogó ezüstjét. Holdfényes esték... tücskök, szénaszag. Ha jő a reggel – mégis az enyém. Válasz lett bennem ez a felelet.

Móra Magda Az Út Felén Tulip

Úgy folyjon át a hold ezüstje. Sarjadt ki s szórta tarka színét, de vonzóbb fenn a fenyves magánya: örökzöld közt a mennyi kék. Újra ott jártam kedves Óbudádon. A régi kép szemednek égi kékjét. Jogtulajdonos||Együd Árpád Kulturális Központ|. Utánam üzensz Zala-part! Nem jajdul fel a jó kabát, hogy felveszed s leváltod, hisz nem testvéred, nem anyád, nem társad, nem barátod. Bárdos Lajosnak két verset írt, az egyiket Fehérvár hősi múltjáról, de ugyanígy megzenésítésre került Géza nagyfejedelemről és Szent Gellértről írott költeménye is. Sok meleg népdal, ősi virágének, költők igéi rejtve benned élnek, s úgy buknak ki, mint forrás a sziklából, mint az évgyűrűk a fűrészelt fából... A kedves új ház, ott az öreg farmon, erdők tövében, füzes patakparton, úgy néz a rétre s a dombok sorára, mintha a messze Zala-parton állna. 1945 Weissenstein, fogolytábor). Móra magda az út felén tu peux. Köszöntsék fénnyel mind a gesztenyék! Az udvaron a jázmin bokra. A tiszta tükrű gyermekszemben. Ünnepi csendbe burkolózva.

Móra Magda Az Út Felén Tu Peux

Az aranyhídhoz hogy' siettem, ha megjelent a tó felett! A hársillatú csendben, szembe a nyugvó nappal. A születésnap kedves fordulóját. Suttogom halkan reggel. Szeretteidnek búcsúzó szava! Fehéren integetnek a hegyek.

Móra Magda Az Út Felén Tulle

Bármit teszünk és bármit nem teszünk –, bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak, és tőlük teljes csak az életünk. Alszik a könyv és pihennek a képek, de ha érintem, hirtelen felébred. Biztosan hó áll már a Watzmannon, s a világváros százszínű zajában. A második szám: élt hat hónapot. A régi rendház folyosóján Ányos. Közel először akkor láttalak, mikor jöttél a fügefák alatt. Móra Magda: Az út felén túl. Király csak már a Königssee felett; – a nép mesékben mond ítéletet –. A kék folyót a zöld hegyek ölén, bár őszirózsát dajkál már a fény, sárgul a lomb a magyar Duna-tájon. Szeretném hinni elmenőben: nem lesz emlékem síri kőben. A kicsi csokor tavaszi pompája, így kaptuk vissza valóban – egészen. Semmit se tud már biztosan megfogni. Minden szóért, mely bennem él, ha fontolatlan tán kimondtam, belémvágott, mint pengeél, hogy ismét, újra gyenge voltam.

Keressen meg a messzeség! Hinni a kedves, szép gyermekmesékben! A naplók mélyén csendesen pihent. Te vagy a vidám nevetés, az elgyötört, bús, megtört szívben: enyhülést hozó feledés. Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Mint aki útra készül. A harmadik egy nagy-nagy kaput festett, szemében égett a büszke tudat, a bizonyítvány csak közepest jelzett, s a közepes lám, itt jelest mutat. Petőfi utolsó útja, Dienes András filmje nyomán). Az ezer színben pompázó Dunántúl, napfényes dombok, vadvirágos völgyek. Gyújtsanak ezer halvány virággyertyát, hogy legyen fényes mind, ami sötét!

Most komoly, sötét tuják közt pihen, de anyja gyakran karbakapja még. Elfolyt az úton – bárhogy is szaladtam –, míg színessé vált, eltört az arany. Már nem hiszed, hogy adósod az élet. Kis igénytelen, szürke fonalvázán. Azok közt, kiket szeretek, hogy sose kelljen attól félni, hogy teher voltam, vagy leszek.

Úgymint: alázat, szolgálat, hitvestársi szeretet és hűség, gyermekszeretet és jövőbe vetett hit; növények és állatok tisztelete. Gazdag talajból illatok árja. Terített asztal, árnyas körtefa, még fellobog a halvány lámpaláng, s a fogadóban katonák dala. A dús akácok áldott hűvösén. Móra Magda: Mint aki útra készül (Vörösmarty Társaság, 1996) - antikvarium.hu. Mankót keresni alázón kevés! HOL KIFÁRASZTOTT MÁR A ZAJteljes tartalomjegyzék. De üzenetre üzenet a szó, királyi gőgre koldus-dac felel, sokat elvettél, de lásd, az a jó, amit akartál, mégse vetted el. Én elhagytam az iskolát, s a tollnak. Bankban is fizettem csupán –, aranyaim közt bankár voltam: gyűjtögettem és tékozoltam; így lettem gazdag is talán: koldusok fénylő aranyán. Ölelte már az őszi köd.